Az antiszemitizmus alakváltozatai (Zalaegerszeg, 2005)

Vonyó József: Gömbös Gyula és a zsidókérdés

magunk kultúráját, mert „magyar kultúra nélkül nincs tökéletes nemzeti élet, fajfenntartás, fajvédelem”.37 Ennek jegyében tartotta fontosnak népművészet felkarolását, s azt, hogy erre épüljön szervesen a magas kultúra. Hasonló megfontolásból, a nemzeti szellemű nevelés, illetve az erős, egészséges testű „tökéletes embertípus” kinevelésének eszközeként sürgette a sport — különösen az iskolai testnevelés, illetve a falusi tömegsport — fejlesztését.38

A nemzet kulturális felemelkedésének legfőbb akadályát az oktatásügy terén abban látta, hogy már a középiskolában (csakúgy, mint az egyetemeken) nyomasztóvá vált a zsidó ifjak többsége. Míg jobb gazdasági helyzetben lévő, zömmel városban lakó szüleik könnyebben taníttathatták őket — konstatálta Gömbös —, addig a szegény magyar falusi gyerekek nem tanulhattak tovább. A probléma megoldását a nemzet egyetemének, fennmaradásának ügyeként kezelve, társadalmi összefogást, a kormány adminisztratív és anyagi támogatását követelte „főként az eddig elhanyagolt magyar”, tanyasi, falusi gyerekek, tehetségek felkarolásához — kollégiumok, ösztöndíjak létesítése révén. A másik oldalon a numerus clausust nemcsak helyeselte, hanem tökéletesítését, a középiskolákra történé) kiterjesztését is sürgette. A zsidók továbbtanulását azzal is korlátozni kívánta, hogy csak az 1848 előtt betelepültek leszármazottak engedte volna felvenni a középiskolákba.39 Az ily módon megreformált iskolarendszer alapfeladatát a jellemnevelés erősítésében (az ismeret- közlés rovására), s „a fajtestvéri együttérzésnek és kötelességnek az ifjú lélekbe való minél teljesebb beplántálásá”-ban határozták meg. Ez pedig az adminisztratív korlátozásokon túlmenően szűkíthette volna a zsidók oktatásban való zavartalan részvételét. Hasonló megfontolásokból követeltek Gömbösék „céltudatos fajvédő irodalom- és művészetpolitikát”.40

Gömbös és fajvédő hívei tehát a magyarság gazdasági, kulturális és politikai pozícióinak megerősítését tekintették céljuknak. Ez a — magyar fajt erősíteni, anyagi és szellemi tekintetben is gyarapítani igyekvő — fajvédelem azonban ab ovo zsidóellenes volt, amit az eddigiek is bizonyíta” Gömbös 1922,7-8.

’»NN 1922. XXI. köt. (1924. február 29.) 138-141. [Lásd: Gömbös 2004, 230-238.]

»NN 1922. VII. köt. (1922. december 16.) 41. XVII. köt. (1923. december 7.) 41-44. XVIII. köt. (192.3. december. 17.) 162. [Lásd: Gömbös 2004, 208-229.] Révay József: Gömbös Gyula élete és politikája. Franklin Társulat, Budapest, 1934. (Révay 1934) 204—205.

411Pártprogramok 1991,107.

27