Az antiszemitizmus alakváltozatai (Zalaegerszeg, 2005)

Katona Attila: Őrségváltás után rendszerváltás előtt. Az antiszemitizmus megjelenési formái a vasi megyeszékhelyen 1936 és 1938 között

zó mozgalmakkal, (értsd: nyilasokkal) ... szemben nem tartja elegendőnek a rendőri intézkedéseket és (kérte) a sajtó rendszabályozást.”51 Politikai ellenfele Márkus László meg a városban hullámzó galíciánerekben látott veszélyt. Ezért követelte a fővárosihoz hasonló razziák megtartását a településen. Majd így szólt: „Ezekkel csak ott lehet találkozni, ahol szacharint és tűzkövet csempésznek, de ott, ahol követ fejtenek nem. Ezeket a madarakat tovább kell rebbentem, mert ott nem vernek fészket, ahonnét elriasztják őket.”52 Márkus szerint egyre gyakrabban tűnnek fel gyanús galíciánerek a megyeszékhelyen, s különben is elviselhetetlennek tartotta, hogy a jelzett felekezet tagjai „kerített várost csinálnak az ősi Saváriából.”53 Ez utóbbival arra utalt, hogy Szombathely város vezetése 1934-ben hozzájárult az ortodoxok kéréséhez és felszerelhették szombatzsinórjukat. Az alispán reagálásában az egyrészről-másrészről bölcsességét választotta. Azt hangsúlyozta, hogy nem az ő feladata a bevándorlók ellenőrzése, másrészről nem adott igazat Heimlernek sem, aki e hozzászólásban antiszemitizmust látott. Az ismert tételt hajtogatta, miszerint a galíciánerkérdés nem azonos a zsidóüldözéssel. Tudjuk, hogy Magyarországon e „csoport” hasonló funkciót „töltött be”, mint Németországban az ostjuden.54 A rájuk tett stigma idővel minden, e fajhoz

kanizsára. Ki a jövőnek magot vet. ]/as megye munkásmozgalmának kiemelkedő harcosai. Főszerkesztő: Rácz János, Szombathely 1978. 115-116. Gyermeke, Heimler Ernő életrajzi regényében némi malíciával említi, hogy Marx számára elképzelhetetlen lenne, hogy' valaki vallásos zsidó és szociáldemokrata legyen. Eugene Heimler: Night of the Mist. Geffen, London, 1997. 11.

51 Kifogásolta a kormány népi írók elleni pereit és a földkérdés megoldatlanságát is, kérte a főispánt készítsen e kérdésről javaslatot. Uo. 1937. november 29.

52H/r, 1937. november 30. 2. Alapját egy' bírói ítélet jelentette, t. i. Lipschitz Izraelt hat és félhavi fogházra ítélték, vagy' tízezer pengő büntetésre szacharincsempészet miatt. Nemzet Szava, 1937. január 10. 7.

53 VaML Szombathely Polgármesteri iratok elnöki ir. 31/1941. sz. Lásd még Nyilaske- reszj, I. 2. sz. 2.

54 Saul Friedländer: A náci antiszemitizmus egy tömegpszichózis története. Budapest 1996. 90- 91. Maga a kormányzó is világos különbséget tett a honi zsidóság és a „beszivárgók” ellen. A korszakban megrendezett razziákat így' nem a zsidóság elleni akcióknak látták, hanem az államot védő rendészeti kényszerintézkedésnek. Lásd: Stern Samu: Kihallgatáson Gömbös miniszterelnök és a kormányzó előtt. Fejezet a kiadatlan Naplóból. Közli és jegyzetekkel ellátta Avigdor Löwenheim. Múlt és jövő, 2003. 3. sz. 68. Már a bethleni kurzus is sokat tett a zsidóság megosztásáért, s ezt a trendet nagy' erővel folytatta a Gömbös-éra is. 1935-ben a kongresszus kapcsán ügyesen elszigetelték a neológokat az ortodoxoktól, így' a neológja „partnere” lett e nézet elburjánzásának. Gyakran megesett, hogy'

182