Az antiszemitizmus alakváltozatai (Zalaegerszeg, 2005)
Paksy Zoltán: A nyilaskeresztes mozgalom tevékenysége és társadalmi bázisa a Dunántúlon 1932 és 1935 között
ri-dzsentroid kispolgári elemekből, egyes kispolgári egzisztenciákból kerültek ki”.151 Vitatkoznunk kell Szakács azon megállapításával is, mely szerint „Meskó mozgalma azé a középosztályé, amelyik úri gőgből nem volt hajlandó egy pártban kollaborálni a lenézett tömeggel.”152 A párt ideológiája valóban az úri középosztályból kikerült vezetők világnézetét tükrözte, szavazói és támogatói azonban — mint láttuk — éppen a korabeli magyar társadalmi hierarchia legalján álló csoportokból kerültek ki. Lackó Miklós monográfiájában az úri középosztály szélsőjobboldalra sodródott elemeit taglalja,153 e társadalmi csoportokból az 1930-as évek első felében azonban kizárólag a mozgalom véleményformáló vezetői kerültek ki. Ormos Mária szerint Böszörmény „szélesebb népi bázis”- ával szemben Meskó a „középrétegekre” kívánt támaszkodni.154 Sipos Péter szerint a nyilas pártoknak a választások idején „nem volt igazán hatásuk az alsóbb társadalmi osztályokra .”155 Vonyó József Zala megyét illetően a „birtokos parasztság legszegényebb rétegeit” említi.156 Ezek a vegyes megállapítások is jelzik, hogy a kérdést eddig még egyetlen elemző szakmunka sem tisztázta kellően. A nyilas pártok követőinek differenciálódását a paraszti társadalmon belül megítélésünk szerint az alábbi tényezők határozták meg: A módos paraszti családok többségét némileg magasabb iskolázottságuk, a más társadalmi csoportokkal való érintkezésből eredő mértéktartásuk, de főként stabil egzisztenciájukból fakadó konzervativizmusuk tartotta távol a nemzeti szocializmustól. Az e körből mégis kikerülő támogatók gondolkodását az alább vázolt érzelmi beállítódás motiválta. A paraszti társadalom alsóbb rétegeinek, a törpe- és kisbirtokosok, a napszámosok és a gazdasági cselédség állásfoglalását nézeteink szerint ebben a kérdésben az azonosság, vagyis a mozgalom iránti szimpátia vezérelte. Hogy ezek közül bizonyos esetekben a törpe- és kisbirtokos parasztság került számbeli fölénybe, nem a köztük lévő szemléletbeli különbségből, hanem egyszerű, hétköznapi okból következett. Ennek mibenlétéről szemléletesen tudósít az 1935-ös parlamenti választás idején Rábapatona köz'51 Uo. 56. és Szakács 1989. 92. 152 Szakács 1963. 56. 153 Lackó 1966. 8-15. 154 Ormos Mária: Magyarország a két világháborít korában (1914-1945) Csokonai, Budapest 1998. 144. '55 Sipos 1999. 165. i56 Vonyó 2001. 173. 158
