Az antiszemitizmus alakváltozatai (Zalaegerszeg, 2005)
Schweitzer Gábor: A virilizmus és a "zsidókérdés" az 1920-as évek törvényhatósági reformjai tükrében
tus quo fennmaradásában, azaz a nemzeti konzervatív értékrend szinte töretlen érvényesülésében. A hatalmon lévők szempontjából szélsőségesnek tekintett, ám kereseti adója révén a vármegyei törvényhatósági bizottságba virilis jogon esetlegesen bekerülő — politikailag kiszámíthatatlannak tartott — társadalmi rétegek képviselőivel szemben a földadó és házadó községi pótadóval történt megerősítése nyújtott biztosítékot. Ez az intézkedés egyúttal a „kisgazdák” pozícióit is stabilizálta. A vármegyei politikai földcsuszamlás elkerüléséhez az is hozzájárult, hogy az adóösszeg nagysága szerint három egyenlő csoportba — azaz vagyoni kúriába — osztott legtöbb adót fizetők saját maguk és kúriánként választották meg a bizottság virilis tagjait, majd póttagjait. E garanciák mellett elegendőnek bizonyult, hogy a vármegyei legtöbb adót fizetők névjegyzékébe csupán háromszor annyi legtöbb adót fizetőt vegyenek fel, mint ahányat bizottsági taggá választanak (a virilisek alsó és felső adóhatára közti távolság ugyan szükségszerűen megnőtt, bár a rendszer számára még elfogadható volt). A törvényhatósági bizottság jogcímek szerinti összetétele és részesedési aránya további, rendszert stabilizáló tényezőnek számított. Ám, ha még mindezen óvintézkedések ellenére is veszélyesnek találtatik a törvényhatósági bizottság összetétele, hiszen az összes választók által választott bizottsági tagok politikai hovatartozását végképp nem lehet teljes bizonyossággal prognosztizálni, a kormányzat élhet a régóta kilátásba helyezett feloszlatás lehetőségével, aminek bevezetése ellen az „alkotmányvédő” vármegyék amúgy régóta tiltakoztak.91 lasztók választják, míg a fennmaradó 1/5-öd rész a szakszerűség, a vallásfelekezetek és az érdekképviseletek képviselői töltötték ki. Rajtuk kívül az örökös tagok, továbbá a hivatali állásuknál fogva tagsággal rendelkezők egészítették ki a törvényhatósági bizottságot. Míg a virilis tagok és az érdekképviseleti bizottsági tagok megbízatása öt esztendőre szólt, addig az összes választók közül választott bizottsági tagokat ötévenként tíz évre választották. Ez a struktúra megfelelőnek bizonyult a fennálló rendszer szempontjából esetleg kedvezőtlennek tekinthető választási eredmények korrekciójára is. 91 Az 1929. évi XXX. te. értelmében a minisztérium a belügyminiszter előterjesztésére feloszlathatja a városi és vármegyei törvényhatósági bizottságot, ha az a törvénnyel, vagy a törvény alapján kibocsátott rendelettel szembehelyezkedik, avagy az állam érdekeit veszélyeztető magatartást tanúsít. A városi törvényhatósági bizottság ezen túlmenően akkor is feloszlatható, ha tartósan munkaképtelenné válik, vagy működése következtében a törvényhatóság gazdasági helyzete válságossá válik. Scitovszky törvényjavaslata azonban ennél szigorúbb és szélesebb körű mérlegelésre lehetőséget biztosító szabályozást irányzott elő, hiszen a törvényhatósági bizottság még abban az esetben is feloszlatható volt a belügyminiszter által, amennyiben „nemzetellenes, hazafiatlan” magatartást tanú100
