Szentgyörgyvölgytől Kehidáig. A zalai falvak történetének levéltári forrásai (Zalaegerszeg, 2001)
Foki Ibolya: Községtörténeti források a Zalai Megyei Levéltárban 1850-1914
azok a megyei közgyűlési jegyzőkönyvek és a hozzájuk tartozó iratok. Mint tudjuk, 1861-ben helyreáll a megyei önkormányzat, s ettől kezdve az 1849-ben megszakított megyei közgyűlési jegyzőkönyveket folyamatosan vezetik tovább. Bár 1862-től 1865-ig, a provizórium idején a közgyűlés mint testület nem funkcionált, s az önkormányzatot érintő legfontosabb döntések a felülről kinevezett tisztviselők együttes tanácskozásain, az ún. tisztiszéki üléseken születtek, az itt hozott határozatokat ugyanúgy jegyzőkönyvben rögzítették, mint 1861-ben, vagy később, az alkotmányosság visszatértével. A jegyzőkönyvek sorozatában tehát ekkor sem keletkezett hiány, s mivel mind a megyei közgyűléseken, mind pedig a tiszdszéki üléseken sok községi ügyet tárgyaltak, a községtörténetek íróinak mindenképpen érdemes ezeket végiglapozni. A közgyűlési, illetve tisztiszéki iratok a jegyzőkönyvekben foglalt ügyek tényleges elintézése során jöttek létre, így a kutató — bármely érdekes adatra is bukkan a jegyzőkönyvben — részletesebben csak az ügyhöz tartozó iratokból tájékozódhat. S most térjünk vissza röviden a provizórium idejéhez. Ezen pár év községtörténetének kutatásához ugyanis létezik egy másik alapvető forrás, amit szintén ajánlatos megvizsgálni. Ez pedig Zala Vármegye Főis- páni Helytartójának iratanyaga. A megye élére kinevezett főispáni helytartó kezében összpontosult az egész megyei közigazgatás, az iratokban ennélfogva számos adatot találunk a községek igazgatására vonatkozóan. Ezek jó része a későbbi körjegyzőségek elődeinek, a kerületi jegyzősé- geknek a szervezésével, a községek kerületi jegyzőségekbe való besorolásával, a kerületi jegyzők kinevezésével kapcsolatos, de egyéb adatok is feltűnnek. Itt is akad községenkénti népességösszeírás, zsidóösszeírás, de van kimutatás a megyében lévő egyesületekről, iparosokról és selyemtenyésztőkről is. 1862-ből pl. a megyebeli utak és hidak összeírása, 1864- ből egy kitűnő népiskolai statisztika áll rendelkezésre. Előfordult az is, hogy a főispán utasítására egy fontosabb, központi rendelkezést köröztek a megyében, s minden község elöljáróságának aláírásával kellett igazolnia, hogy azt tudomásul vette. így közvetve kiderül, hogy az egyes falvakban ki töltötte be akkor a bírói, jegyzői tisztséget, kik voltak az esküdtek stb. S nem utolsósorban nem egy esetben ott szerepel az iraton a község pecsétje is. Mindezen, a községtörténész számára különösen becsülendő információk mellett felbukkannak a nagy hatalmú főispáni 34
