Szentgyörgyvölgytől Kehidáig. A zalai falvak történetének levéltári forrásai (Zalaegerszeg, 2001)
Molnár András: A községtörténet reformkori forrásai a Zalai Megyei Levéltárban
ta. Ezek évenként betűrendes mutatóval, személynevek, földrajzi nevek és tárgyszavak alapján kutathatók. Elsősorban a nemesség politikai, társadalmi és gazdasági viszonyaira vonatkozó adatok gyűjthetők belőlük. A nem nemesi társadalomra vonatkozó adatok ezekben a forrásokban általában valamilyen konfliktus (pl. úrbéri viták, jobbágypanaszok földesuraik ellen, tagosítási vagy elkülönítési perek) kapcsán maradtak fenn. A 18. századból még csak szórványosan, a 19. század első feléből azonban már tömegesen maradtak fenn kézzel rajzolt, ill. festett úrbéri térképek, melyek sokoldalú településtörténeti elemzésre alkalmasak. Leolvasható róluk, mely határrészek tartoztak a földesurak majorsági birtokához, melyeket használtak a jobbágyok, a határ melyik részét milyen módon hasznosították (hol volt szántóföld, szőlő, rét, legelő vagy erdő). Elemezhető e térképek segítségével a vízrendezések, folyószabályozások előtti természetföldrajzi környezet, a vízrajz és a növénytakaró alakulása, valamint az ember által létesített külterületi műtárgyak, utak, töltések, hidak, csatornák, malmok, kápolnák vagy temetők elhelyezkedése is. Megörökítették e térképek a régi, mára részben már feledésbe merült földrajzi neveket, melyekből további, nem egyszer évszázadokkal korábbi korszakokra vonatkozó történeti következtetéseket vonhatunk le. Utalhatnak a földrajzi nevek az adott terület egykori növénytakarójára, természetföldrajzi jellegzetességeire, a régebbi birtokosra, elpusztult falvak, templomok, kolostorok, kúriák vagy várak helyére, sőt esetenként még ókori építményekre is. A falvak belterületét vizsgálva leolvashatók e térképekről a településszerkezet jellemzői, nyomon követhető az utcahálózat alakulása, elkülöníthetők a földesúri kúriák és gazdasági épületek, valamint a jobbágyok lakóházai, azonosítható a templom és plébánia, az iskola, a kocsma (fogadó) és mészárszék, a szatócsbolt, esetleg néhány kézműves, így pl. a kovács műhelye. Ha fennmaradtak a térképekkel egy időben készített úrbéri földkönyvek vagy birtokkönyvek, akkor az is pontosan kideríthető, hogy melyik épület kinek a tulajdonában volt. A vármegye levéltárának annak idején megküldött egyházi anyakönyvi másodpéldányok 1828-tól 1895-ig, a polgári anyakönyvezés bevezetéséig állnak rendelkezésünkre eredetiben, kisebb nagyobb hiányokkal. Mikrofilmen kutatható viszont a megye területén fennmaradt valameny- nyi egyházi anyakönyv. A római katolikus, református, evangélikus és 24
