Zalai Millennium. Szemelvények Zala megye múltjából (Zalaegerszeg, 2000)

A felülről kinevezett "képviselet"

szükséges fogatok kiállításával, az adóbehajtással, s számos más, időt rabló, óriási szervezőmunkát és sok jövés-menést igénylő feladat végrehajtásával. S a terhes kötelezettségek nemcsak, hogy népszerűségüket nem növelték a helyi lakosok körében, hanem emiatt még gazdaságukat is el kellett hanyagolni. Ezért aki tudott, mielőbb szabadulni igyekezett hivatalától.

A korabeli jegyzők helyzete szintén nem nevezhető irigylésre méltónak. A legtöbb község ugyanis nem engedhette meg magának, hogy a tanító mellett még külön jegyzőt is fizessen, ezért a két hivatalt gyakran összevonták. A jegyzői feladatkört is ellátó tanítók sem jegyzői, sem tanítói hivatásuknak nem tudtak igazán megfelelni. Állandóan panaszkodtak a sok munka, az alacsony fizetés miatt, s személyük ugyancsak gyakran változott. (Taliándörögdön pl. az 1850-es év folyamán három jegyző követte egymást.) A kormányzat emiatt 1855-ben kötelezővé tette a tanítói és a jegyzői hivatal szétválasztását. A tanítók visszatérhettek hivatásukhoz, a községeket pedig annak érdekében, hogy a tanító mellett még a jegyzőt is el tudják tartani, ún. kerületi jegyzőségekbe vonták össze. Ezekbe igyekeztek minél több községet tömöríteni, ezáltal a jegyzőtartás költségeiből az egy falura jutó terhek kisebbek lettek. A jegyző személyének kiválasztásakor azonban az illető települések lakosait ezúttal sem kérdezték meg.

Összességében azt mondhatjuk, hogy a községeknek ezen időszakban egyszerre nagyon sokféle elvárásnak kellett eleget tenni. Saját belügyeik önálló intézésének jogát viszont teljes mértékben elvonták tőlük. A helyi érdekek érvényesítésére és védelmezésére így szinte semmi lehetőségük nem volt. A községi autonómia valódi működésének feltételeit csak a kiegyezés utáni korszak teremtette meg.

(F. I.)

91