Zalai Millennium. Szemelvények Zala megye múltjából (Zalaegerszeg, 2000)

Nagykanizsa első képviselője

kis kanizsaiak, marcangra eresztette embereit, és működés nélkül mozdulatlanul maradt, s így aminek valósképp kiderülni kellett volna, bogy ti. micsoda eszközökkel, ámítgatásokkal szédítettek a választók, erről világosság nem szereztetett, egyedül Rumy ellen két bizonyság szólott, aki azt mondotta, bog nemes embert ne válasszatok, mert visszaesünk a régibe. ”

A sikertelen képviselőválasztás után Bója Gergely elfogultsággal vádolta a választási bizottságot valamint Kanizsa város elöljáróit, és két kanizsai polgár nevében az alábbi beadvánnyal fordult Zala megye alispánjához: ,yí nagykanizsai polgárság nemtelen követet akarván választani, vele egesültek több helységek, a gőzelem bizonyos lévén, mert a polgársághoz csatlakozott a többség. Az ellenkező pártbeliek összeszövetkeztek mindent elkövetni, bog a polgárság pártja megbukjék, innen keletkezett azon vérengzés, mely több család szíveit örök bánattal s keservvel árasztotta el. [...] A gilkosok vezérei minden ármányt használván, bog a büntetés örvényébe az ártatlanokat taszítsák. A polgárság két követet küldött a minisztériumhoz részrehajlatlan bírák iderendelése végett, ennélfogva legmélyebb bizalommal esedezünk, legen keges minden polgár személyét s vagonát biztosítani mindaddig míg a minisztérium azeránt nem rendelkezik. ”

Bója Gergely aggodalma alaptalannak bizonyult, mert a június 27-én megismételt választás során éppen őt választották képviselővé. A képviselőház július 7-i ülésén ugyan kifogás merült fel a megválasztásával kapcsolatban, az ellenfél érveit azonban nem méltányolták, és igazolták Bója mandátumát. Bója az országgyűlésen aüg-alig szólalt fel, viszont a Batthy- ány-kormány ellenzékéhez, a radikális baloldal szavazói közé tartozott. Az elemi iskolákról szóló törvényjavaslat vitájában, 1848. augusztus 3- án és 4-én — ellenezve a hitfelekezetek szerinti elkülönülést — a közös iskolák mellett érvelt, és augusztus 8-án így is szavazott. Július 26-án ő is a Muraköz zágrábi püspökségtől való elválasztását támogatta, a horvátországi klérussal szemben azonban türelmet javasolt, nehogy fellázítsák a muraközi horvátokat. 1848. december 24-én még ott volt az úrbéri kárpótlás végrehajtása kapcsán tartott név szerinti szavazáson, további képviselői tevékenysége azonban bizonytalan. Noha debreceni felszólalásainak nem találjuk nyomát, az a körülmény, hogy kanizsai javait a császáriak zár alá vették, továbbá az, hogy távollétével a debreceni országgyűlés nem foglalkozott ill. a helyére nem írtak ki pótválasztást, valószínűsíti, hogy Debrecenben is jelen lehetett. Nem tudjuk, hogy mikor hagyta el az országgyűlést, 1849. novemberében azonban az alábbi sorokkal igyekezett magát tisztáz 84