Zalai Millennium. Szemelvények Zala megye múltjából (Zalaegerszeg, 2000)

Bíróválasztás Kanizsán a XVIII. században

községhez, elismeri-e bírájának jelöltjét. A község mindannyiszor nemmel felelt. Ezután az uradalom fiskálisa otthagyta a gyűlést, függőben hagyva a restaurációt. Kanizsa mezőváros elöljárói három alkalommal is megpróbálták deputánsaik által meggyőzni az uradalom emberét korábbi gyakorlatuk jogosságáról. A fiskális mindannyiszor hajthatatlan maradt, ugyanakkor választ várt arra a kérdésre is, miért sürgeti oly erősen a város Hegedűs Antal bíróvá választását. A mezőváros kiküldöttei a következőkkel indokolták jelöltjük melletti kiállásukat. Elsőként a törvénnyel egyező bevett szokásaikra hivatkoztak, hol is a város korábbi bíráit elsőként kandidálhatta. Emlékeztettek arra is, hogy Hegedűs Antal huzamosabb ideje különféle hivatalokat viselt a városban, mindezt híven és igazan, mindezek megkárosítása nélkül. Mióta ő a bíró, a város szembetűnő gazdagodást mutat. Négy nyelven beszél és ír, szót ért mindenkivel. Értésére adták még a fiskálisnak, hogy korábbi burájukat hivatalában újból megerősítették és kérték az uradalomtól ennek jóváhagyását. Természetesen a fiskális ezt megtagadta, mire a község Hegedűs Antalt bírónak kikiáltotta. Mivel az uradalom továbbra is tilalmazta a város eme lépését — sőt a fiskális még azt is megparancsolta a zsidóknak, mészárosoknak és kocsmáro- soknak, hogy a bírót el ne ismerjék — egy idő után Hegedűs Antal, félve a városban keletkező zenebonától és zendüléstől, a bíróságról önként lemondott. Ezek után a város bíró nélkül maradt egy ideig. A városi tanács ugyanakkor panasszal élt a vármegyénél a számukra sérelmes gyakorlat ellen, s kérték az eset sürgős kivizsgálását. A megye tiszti vizsgálatot rendelt el, mely kiterjedt a korábbi időszak bíróválasztási gyakorlatára is. A deputáció a város levéltárában átnézte a korábbi időszak jegyzőkönyveit, s az alábbi megállapításokat tette.

Azon időszakban, mikor a város a Kamara birtoka volt, a protokollu- mok nem tartalmaztak semmi bejegyzést a bíróválasztás szokásaira, viszont 1738-ban, mikor már Szapáry birtok volt a város, egy Ulrich neve60

Nagykanizsa város pecsétje