Zalai Millennium. Szemelvények Zala megye múltjából (Zalaegerszeg, 2000)

Börtönlázadás Zalaegerszegen 1796-ban

Zalai millennium 15.

BÖRTÖNLÁZADÁS ZALAEGERSZEGEN 1796-BAN

„Óh egerspegieknek baljóslatú és szerencsétlen napja” — jegyezte be a város plébánosa a halottak anyakönyvébe az 1796. június 14-i dátum mellé. A nap valóban baljóslatú és szerencsétlen volt.

Nem sokkal este 6 óra után megszólalt a nagytemplom harangja. Ez a hang — a félrevert harang hangja — évszázadok óta a veszélyre figyelmeztette a környék lakóit. Alig egy évszázada még török portyázókat jelzett, de az utóbbi évtizedekben már inkább csak természeti csapásokra figyelmeztetett.

így nem csoda, hogy a harang első hangjaira az emberek műhelyeikből, a boltokból, a házakból az utcára szaladtak. Kint azonban semmi jelét nem látták a vésznek. A város felett sehol nem látszott gomolygó füst, mely tűzvészre utalt volna, jégveréssel fenyegető felhők sem gyülekeztek az égen, s a Zala is — mint általában — csendesen folydogált a város határában, így — minthogy a vésznek semmi látható jele nem volt — a templom felé siettek, ott remélvén megtudni a harangozás okát. A templom közelébe érve azonban már nem kellett kérdezősködniük. Az alig néhány lépésre lévő vármegyeház felől iszonyú lárma hallatszott. Sűrű káromkodásokkal vegyes kiabálás és puskaropogás. Jeleként annak, hogy a kapukon belül csata zajlik.

A vármegyeház — amelyet a korabeli városlakók továbbra is csak várként emlegettek, utalva az egykoron a helyén álló végvárra — immáron hat évtizede áll itt, falai közt helyet adva a nemesi közgyűlésnek, az ezt szolgáló levéltárnak és nem utolsó sorban a vármegye börtönének. A börtön — amely eredetileg csupán a vármegyeház keled szárnya alatt-lévő pincét jelentette — a század második felére már szűkösnek bizonyult. A bővítést úgy oldották meg, hogy a vármegyeház magas fallal körülvett udvarán új épületeket emeltek. így történetünk idején a rabok már három egymástól elkülönült helyen voltak. Az ún. Öreg tömlöcben, amely a fent említett pincében volt, a Kis- vág)' Konyhatömlöcben, valamint a Belső, vagyis Ispitál tömlöcben. A pincében őrizték azokat a rabokat, akiket a vármegye halálra, vagy egyéb súlyos ítéletre kárhoztatott, de ügyükben a felsőbb hatóságok még nem döntöttek, illetve azokat ugyan súlyos bűn50