Zalai Millennium. Szemelvények Zala megye múltjából (Zalaegerszeg, 2000)
Malmok a középkorban
Zalai Millennium 4. MALMOK A KÖZÉPKORBAN A gabonamagvak őrlésének nehéz feladatát kezdetben az ember látta el. Kezdetben az ember egy, a markába fogott kővel egy másik homorú kövön zúzta szét a lisztes magvakat, a malomkövet először Kr. e. 1500 körül említik írásos források, ill. ekkor bukkan fel az ókori keleti civilizációk régészeti hagyatékában. A görög-római antikvitás már a malmoknak több fajtáját ismerte. A Vezúv kitörése által eltemetett Pompeiben épségben megmaradt malmot rejtett a megkövesedett vulkáni hamu. Ezt a szárazmalomnak nevezett szerkezetet emberi vagy állati erővel egyaránt hajthatták. A vízimalmok és a szélmalmok csak évszázadokkal később, a középkorban terjedtek el. A magyarság letelepülésekor még a szárazmalmot használta, ennek emlékét koraközépkori irodalmunkban a Gellért-legenda tartotta fenn. Eszerint Gellért püspököt egyszer utaztában éjjel kőcsikorgás és énekszó zavarta meg, kérdésére a következő választ kapta. „Az az asszony, aki énekel[...] e% időben őrli urának búzáját, mert e vidéken másféle malmot nem lehet találni.”A malom neve valószínűleg szláv eredetű, először a XI. században bukkant fel, a molnár mesterségnév első előfordulása pedig a XIV. századból ismert. A középkori magyar történelem leghíresebb molnára Kinizsi Pál volt, aki a legenda szerint pályafutását molnárlegényként kezdte apja malmában. A malmoknak különleges gazdasági és jogi helyzetük volt végig a középkor folyamán, velük kapcsolatban különleges jogszokások alakultak ki. Épületeiket hagyományosan mindig kiváltságosnak, sőt szentnek tartotta a magyar ember. Bennük menedéket találtak nemcsak a vándorok, hanem még a bujdosó bűnösök is. Malma lehetett a földesuraknak, falvaknak, mezővárosoknak, egyházi testületeknek. Mivel a malmok jövedelme biztos anyagi forrást jelentett, törekedtek is a megszerzésükre, sőt arra is, hogy a rivális vagy szomszéd ne juthasson hozzá a malom építésének jogához. Okleveleink erre bőségesen szolgáltatják az adatokat. 1530. július 1-jén kelt az alábbi oklevél. „Szent Adorján mártír egyházának konventje tanúsítja, hogy személyesen megjelentek előtte a tisztelendő Piskóti Tamás testvér, a pálosok orvé nyesi kolostorának vicariusa és Imre testvér, a pálosok szplónaki kolostorának priorja, és pálos testvéreik nevében tiltakoztak az ellen, hogy Háshágyi Dénes Kehida birtok keleti részén, a 16
