Zalai Millennium. Szemelvények Zala megye múltjából (Zalaegerszeg, 2000)
Bosszú és megtorlás 1956 után
alatti bűnös magatartás, vagy kompromittáltság miatt”. Rajtuk kívül további 34 személyt ,.saját kérésére” bocsátottak el a rendőrség kötelékéből. Hasonlóan jártak el a „bűnös pedagógusokkal” szemben is. „Ellenforradalmi magatartásuk miatt” elbocsátottak még a tanév folyamán: 1 óvónőt, 16 általános iskolai nevelőt, egy gyógypedagógiai nevelőt, 5 gimnáziumi tanárt, egy tanítóképző intézeti tanárt, egy diákotthoni nevelőt — összesen 25 főt. További 8 főt áthelyeztek, alacsonyabb munkakörbe. A bírói karból 17-en távoztak, közülük 4 fő „saját kérelmére”. A szülők vélt, vagy valóságos tettei miatt a gyermekekre is büntetés várt. Sokakat egy életre megnyomorítottak azzal, hogy egyszerűen megtagadták tőlük a továbbtanulási lehetőséget. 1957 júliusában a Nagykanizsán végzett általános iskolai tanulók közül 186-an kérték felvételüket a város valamelyik középiskolájába. Közülük 14 lett elutasítva, mégpedig „szüleik ellenforradalmi tevékenysége" miatt. 86 érettségizett tanuló kérte egyetemi felvételét. Közülük a fenti okra való hivatkozással 7 tanulót elutasítottak. Az erről jelentést tevő pártmunkás fontosnak tartotta megjegyezni: „Véleményünk aZj hogy agok a tanulók, akik főhangoskodók voltak ap ellenforradalom alatt és szüleik is ilyen magatartást tanúsítottak, nem is jelentkeztek továbbtanulásra. Ezért tűnik úgy, hogy kevés lett volna elutasítva. Csak olyanokat engedünk továbbtanulni, akik politikai és tanulmányi előmenetele megfelelő”. Ezek a retorziók a bosszú enyhébb megnyilvánulásai voltak. A tél folyamán és ’57 tavaszán megindultak a tömeges letartóztatások. ’57 márciusáig mindenféle vádemelés nélkül mintegy 120 embert helyeztek „biztonsági ori^et”Januártól megindultak a bírósági eljárások is. Egy 1958 márciusában készült ügyészségi jelentésből tudjuk, hogy 1956. november 4. és 1957. december 31. között a rendőrség 208 esetben folytatott a forradalomban való részvétellel gyanúsítottak ellen nyomozást. Az ü- gyészség ezen időszakban 124 ügyben 439 személy ellen emelt vádat. A jelentés szerint a megvádoltak 30 %-a munkás, 31,4 %-a tsz-tag és középparaszt, 7,5 %-a értelmiségi, 4,8 %-a volt tőkés, kulák, 1,8 %-a pedig munkakerülő, csavargó. Közülük a bíróság ’58 márciusáig 269 személy ellen hozott jogerős elmarasztaló ítéletet. Az elítéltek közül 71 fő tudomásul vette a bíróság döntését, a többiek fellebbezéssel éltek. A jogerősen elítéltek átlagéletkora 36,5 év volt. Köztük a legfiatalabb 16 éves, a legidősebb 72 éves volt. Feltűnően magas volt az alapvetően mezőgazdasági jellegű Zalában a szakmunkás elítéltek száma. Ok túlnyomó 159
