Zalai Millennium. Szemelvények Zala megye múltjából (Zalaegerszeg, 2000)
Lengyel menekültek Zalában
gyelek közül többeket visszakísértettek a magyarországi menekülttáborokba. A hosszabb ideig Magyarországon maradt lengyelek kénytelenek voltak egy idő után munkalehetőség után nézni, hiszen a nem túl nagy összegű állami segély mellett szükség volt egyéb más jövedelemre is. A polgári menekültek képzettségüknek megfelelően vállalhattak munkát. A katonai menekültek közül eleinte csak a legénységi állományúak vállalhattak fizikai munkát, míg a tisztek később szellemi munkát végezhettek. A katonákat később a mozgósítás és a hadigazdálkodás okozta munkaerőhiány miatt egyenesen kötelezték a munkavállalásra. A Jugoszlávia elleni és még inkább 1941 júniusában a Szovjetunió elleni német támadás fokozott politikai aktivitást váltott ki, nemcsak a katonai, de a polgári menekültek körében is. Ezzel egy időben a magyar kormány, a német szövetségre való tekintettel, egyre több korlátozó intézkedést foganatosított a lengyelekkel szemben, mint például az elhelyezési körülmények táborszerűségének erősítése, vagy a rádiók használatának korlátozása. 1941 végére a Magyarországon tartózkodó lengyel katonai és polgári menekültek száma a szervezett vagy spontán külföldre szökések következtében az eredeti létszám tizedére, tehát kb. 15 ezer főre csökkent. Politikai jelentőségük 1943 közepétől — a Kállay-kormány nyugati irányú külpolitikai kezdeményezései miatt — megnőtt, helyzetük némileg javult. 1944. március 19-től, a német megszállás okozta hatalomváltás után a lengyel menekültek sorsa is rosszabbra fordult. Az új kormány már nem mutatott irántuk türelmet, szervezeteiket, táboraikat feloszlatták, állami segélyezésüket beszüntették. Rövid ideig ugyan gondoskodott még róluk a Honvédelmi Minisztérium, de ekkor már aki csak tehette, kibújt a hivatalos szervek látóköréből. A nyilas-puccs után pedig ugyanolyan üldözöttekké váltak, mint bárki más, akit a nyilasok az ellenségüknek szemeltek ki. Az elfogottak sorsa a deportálás, végül a halál lett, a háború végét már nagyon kevesen érték meg Magyarországon. (K. Cs.) 130
