Zalai Millennium. Szemelvények Zala megye múltjából (Zalaegerszeg, 2000)
A közjegyzői tevékenység kezdetei Zalában
Zalai Millennium 35. A KÖZJEGYZŐI TEVÉKENYSÉG KEZDETEI ZALÁBAN A jogállamiság követelményei a múlt században már az abszolutizmus időszakában szükségessé tették az elavult hiteleshelyi intézmény felszámolását, új közhitelességi szervezet létrehozását. Egy 1858-as császári nyílt parancs Magyarországon is bevezette az osztrák típusú közjegyzőséget, melyet az 1861-es Országbírói Értekezlet törölt el, átmenetileg visszaállítva a hiteleshelyek korábbi kompetenciáját. A magyar törvényalkotás az 1874. évi XXXV. törvénycikkben rendelkezett a korabeli igényeknek megfelelve a királyi közjegyzőkről. A szabályozásában alapvetően osztrák mintát követő törvény miniszteri indokolása szerint a közjegyzőséget olyan feladatok elvégzésére szükséges életre hívni, amelyet sem a bírák, sem az ügyvédek nem végezhetnek. A közjegyző, mint az állam által hitelességgel felruházott személy hivatását abban jelölte meg, hogy jogilag relevanciával bíró ,, tényekről okiratot készítsen, melyek közokirat erejével bírnak; továbbá okiratot őriben, a felek és a bíróságok bizonyos megbízásából eljájon. ” A törvény feltételként szabta ennek érdekében a feddhetetlenséget, jogi végzettséget, meghatározott pénzbeli biztosíték letételét, valamint igen szigorú összeférhetetlenségi szabályokat állapított meg. A közjegyzők számát, azok illetékességi területét a bíróságokhoz igazítva határozták meg. Az induláskor 182 bíróság mellett mindösszesen 207 közjegyzői hivatalt állítottak fel. Az elosztás szerint lényegében min110 Skublics Imre, zalaegerszegi közjegyző
