Horváth Zsolt: Jogszolgáltatás Zala megyében a polgári korban 1872-1945 (Zalaegerszeg, 1999)
III. Ügyvitel a jogszolgáltatásban
nézve több lajstromot vezettek, akkor minden egyes lajstromhoz külön mutató is készült. A lajstromokról és a mutatókönyvekről is egyfajta nyilvántartás vezetését írta elő a rendelet, ez volt az ún. tárgymutató jegyzék, külön a polgári és a büntető ügyekről. Az ügykezelés esetleges és szinte alig alkalmazott szerve volt a járásbírósági iroda, több jegyzői iroda mellett. Feladata azoknak az ügyeknek a kezelése, melyekre nézve a szabályzat megengedte az összpontosított ügykezelést. Ezeket azonban úgyis egy kijelölt irodában kezelték, ezért nem is nagyon éltek a vezetők egy további ilyen iroda felállításának eszközével. Az ügykezelésnek ezt az intézményét a 42.100/1914. IM. rendelet már nem is említette. Az 1910-es deregulációs rendeletek jelentősen egyszerűsítették a mutatókönyvek vezetését, mivel lényegesen kevesebb vezérszó feltüntetését kívánták meg, sőt járásbíróságokon a csekélyebb forgalmú ügytípusoknál azokat mellőzni is lehetett. A tárgymutató jegyzékek vezetését is megszüntették. Már a deregulációs rendeletek önmagukban is mutatják, hogy a lajstromrendszer nem váltotta be a bevezetéséhez fűzött előzetes reményeket, vagyis az ügykezelés egyszerűsítését és gyorsítását. E rendeletek kibocsátásával egyidejűleg megindult az ügyviteli rendszer átfogó reformját célzó kodifikációs munka. Az első tervezetek már 1912-ben elkészültek, az ezekhez fűzött indokolás egyben a lajstromrendszer alapvető hibáira és ellentmondásaira is rámutatott.132 A leglényegesebbek ezek közül csokorba szedve a következők:- Az ügyek hovatartozása csak az évente megállapított ügybeosztás, ugyanabban a szakban működő több bíró alkalmazása esetén pedig csak az alperes (terhelt) nevének kezdőbetűje szerint létesített felosztás útján volt megállapítható. Nehézség adódott abból, ha az ügyet később más irodába kellett utalni; illetőleg több alperes esetén az egyik beadványon az egyik, a másikon a másik neve volt első helyen megemlítve. Az előzetes ügybeosztás hibája, hogy a perek nem természetük szerint, l32ZML VII. 12. a. Nagykanizsai Királyi Ügyészség iratai 1912. El. 1/15. 93
