Horváth Zsolt: Jogszolgáltatás Zala megyében a polgári korban 1872-1945 (Zalaegerszeg, 1999)
II. Adalékok Zala megye bíróságainak, ügyészségeinek és közjegyzőinek hivataltörténetéhez
Az elkerülhetetlen felújítások és javítások után csak a XX. század első éveiben került igazán terítékre a járásbíróság megnyugtató elhelyezésének kérdése. 1907-ben e témakörben már tárgyalásokat folytatott a minisztérium - sokáig eredménytelenül. Egy teljesen új épület tervei készültek el 1913-ban, de a megvalósítást keresztülhúzta a közbejött háború, így 1915-ben az akkor lejárt szerződés került meghosszabbításra. A korábbi terveket kissé átdolgozva 1927- ben indult meg a tényleges építkezés, és a következő évben át is adták rendeltetésének a járásbíróság új épületét. A bíróság a 33.032/1879. 1M. rendelettel telekkönyvi hatóságot kapott, ennek nyomán ilyen tevékenységet 1880. február 1-jétől folytatott. A peres és peren kívüli ügyforgalom tekintetében forrásanyag hiányában bővebb fejtegetésekbe nem bocsátkozom, a különféle ösz- szehasonlító kimutatások arról tanúskodnak, hogy forgalma megfelelt a hasonló nagyságrendű bíróságok (Tapolca, Keszthely) ügyforgalmának. Tehát 1915 után az éves legnagyobb főlajstromszám feltehetőleg 2.500-3.500 között mozoghatott. A telekkönyvi ügyforgalom adatai viszont jóval pontosabban ismertek. A múlt század utolsó éveiben az iktatmányok száma éves átlagban 4.000 körül mozgott, míg az 1900-as évek első éveiben nem egyszer túlhaladta a 6.000-et is. 1914-re viszont újból csak 5.000 körül alakult. 1915-1925 között további lassabb ütemű csökkenés, majd ezt követően fokozott emelkedés tapasztalható, minek következtében a harmincas évek végén az ilyen jellegű ügyek száma 7.000-8.000-es nagyságrendet érte el. Sümegen a járásbíróság igen alacsony létszámmal létesült, csupán 1 vezető járásbíró, 1 aljárásbíró, és 2 írnok volt a működés első évében a teljes személyi állomány.7S Aljegyzői állást az 1870-es évek közepén rendszeresítenek, de a létszám a telekkönyvi hatósággal történő felruházás kapcsán bővül csak számottevően (+ 2 segéd- telekkönyvvezető és 2 írnok). Az albírák számát 1886-ban növelték 2 főre. 7 7lLásd az 57. sz. jegyzetet. 48
