Horváth Zsolt: Jogszolgáltatás Zala megyében a polgári korban 1872-1945 (Zalaegerszeg, 1999)
III. Ügyvitel a jogszolgáltatásban
esetben, ha a kiadó és az irattár egy helyiségben volt és a kiadó kezelte egyben az irattárat is, a járásbíróság elnöke rendelkezhetett úgy, hogy kiadókönyv helyett ún. „egyesített kiadó-, és irattári sorkönyvet” vezessenek. A kiadványozás szabályai megegyeztek a peres és peren kívüli ügyek hasonló előírásaival. Az egyéb telekkönyvi nyilvántartások közül említést érdemelnek még a következők:- Vegyes ügyek naplója: A telekkönyvi hatóság által tárgyalásra, vagy meghallgatásra kitűzött határnapok nyilvántartására szolgált. Minden telekkönyvekkel foglalkozó bírónak saját naplója volt.- Ingatlan áverések naplója: A kitűzött árverések nyilvántartására. Ebből azonban csak egyet vezettek egy bíróságon.- Kiküldetések naplója. 1915-től az irattározás változott leginkább meg. Átadókönyv mellett történt az irattárba utalás, melynek alkalmazása csak akkor maradhatott el, ha a kiadó személy egyben az irattár kezelője is volt. Az ügyek iratait kiterjesztve, félív nagyságban kezelték, az irattári jel sorrendjében, iratnyalábokban. Utóbbiakon kellett feltüntetni az azokban őrzött legkisebb és legnagyobb számú új irattári jelet. Ekkor ezt úgy határozták meg, hogy a telekkönyvi számozás valamennyi járásbíróságnál külön-külön, a települések ábécé sorrendjében történt. A nagy telekkönyvi - arab155- számot követő törtszám számlálója megadta, hogy az adott helységen belül az ügy hányadikként érkezett irattárba, a nevező pedig az iktatás évszáma, néha évszázad nélkül. Pl. 37 126/1917. Ellentétben tehát a korábbival, ez az irattári jel utalt az aktuális évszámra is. Elterjedt gyakorlattá vált, hogy az utolsó település száma után még egy további számot is nyitottak az illetékességi körbe nem tartozó településekre vonatkozó, vagy a be- azonosíthatatlan, vegyes ügyekre nézve. Az irattári jelet az ügyirat 155A telekkönyvi szám egyébként római számokkal is jelölhető lett volna. Miután - különösen az aprófalvas térségekben - egy-egy járásbíróság illetékességébe akár több mint száz helység is tartozhatott, egyszerűbbnek bizonyult az arab számozás.
