Horváth Zsolt: Jogszolgáltatás Zala megyében a polgári korban 1872-1945 (Zalaegerszeg, 1999)
III. Ügyvitel a jogszolgáltatásban
Amikor arról beszélünk, hogy az igazságszolgáltatás és a köz- igazgatás elkülönítésére az 1871-es törvényekkel sor került, akkor ezt a megállapítást csak bizonyos megszorításokkal fogadhatjuk el. Kétségtelen ugyanis, hogy ezt követően is láttak el közigazgatási szervek quasi jogszolgáltatási feladatokat, és fordítva, jogszolgáltatási szervek is végeztek lényegében véve közigazgatási jellegű feladatokat.148 A bíróságok közigazgatási szerepkörét leginkább a telekkönyvvel összefüggő feladatok jellemezték. Ennek volumenét jól szemlélteti az, hogy sok bíróságon a telekkönyvi beadványok száma akár többszörösen is meghaladhatta a peres és peren kívüli ügyek számát.149 A telekkönyv intézményét a neoabszolutizmus vezette be Magyarországon. Már egy 1849. december 29-i osztrák igazságügy-miniszteri rendelet bejegyzéshez kötötte az ingatlanforgalmat, az ezzel kapcsolatos eljárást a felállítandó járásbíróságokra ruházta. Az 1855. december 15-én kelt császári pátens az egész birodalomra egységes telekkönyvi rendtartást vezetett be. Ebben a jogszabályban az anyagi és eljárásjogi szabályok egyaránt megtalálhatók, de kifejezett ügyviteli előírások is fellelhetők.150 Az ITSZ-t követően főszabályként a vármegyei törvényszék hatáskörébe kerültek a telekkönyvi ügyek, majd 1872. január 1-jével a királyi törvényszékek váltak az elsőfokú telekkönyvi hatóságokká. A későbbiek folyamán azonban - miután erre törvényi felhatalmazással rendelkezett - az igazságügy-miniszter fokozatosan mind több járás- bíróságot ruházott fel ilyen jogkörrel, minek után a főszabály vált 1.3. Telekkönyvi ügykezelés l48Elég itt csak az 1879. évi XL. törvénycikket említeni, vagy a községi bíráskodásról szóló törvényeket: 1871. évi XXXI. te., 1877. évi XXII. te. 149A Letenyei Járásbíróságon például 1941-ben 9.215 telekkönyvi iktat- mánnyal szemben csupán 2.062 peres és peren kívüli ügyet lajstromoztak. 150Lásd 130., 138., 161., 168., 170. §. 112
