Horváth Zsolt: Jogszolgáltatás Zala megyében a polgári korban 1872-1945 (Zalaegerszeg, 1999)

III. Ügyvitel a jogszolgáltatásban

49. Telekkönyv; betétszerkesztés, helyesbítés, átalakítás. Útinaplók.

50. Bűnügyi költség. Fogház. Fegyház.

Az 1910-es ügyvitelt egyszerűsítő rendeletek egyik leglényegesebb rendelkezése az elnöki kezelés átalakítása volt. Jogszabályi előírássá vált a tárgy szerinti főcsoportokra bontás követelménye. Ugyanakkor a fenti példához képest kevesebb főcsoportok alakítottak ki, ellenben azokon belül alcsoportok kialakítására is sor került. Ezeket az ábécé nagybetűivel jelölték. így például:

Az 1. főcsoport: Általános tartalmú rendeletek, melyen belül az elterjedt alcsoportok:

A. / Igazságügy-miniszter rendeletéi.

B. / ítélőtábla elnökének rendeletéi.

C. / Főügyész rendeletéi.

D. / Törvényszék elnökének rendeletéi.

E. / Járásbíróság elnökének rendeletéi.

A deregulációs jogszabályok csak példát hoztak a járásbírósági és a törvényszéki elnöki ügyvitel főcsoportjainak kialakítására, a konkrét szabályokat a törvényszéki, illetve az ítélőtáblái elnök állapította meg egyöntetűen a felügyelete alatt álló bíróságokra nézve.

A korábbi évek gyakorlatával szakítva az egy-egy alcsoportot tartalmazó iratboríték több évre is szólhatott, amit alapvetően persze az adott ügytípusban jelentkező ügyforgalom határozott meg. Az egyes iratok a korábbiakhoz hasonlóan alszámot kaptak, és tárgyuk feltüntetésével az iratboríték belső oldalán is feljegyezték őket, ezáltal megkönnyítve a visszakeresést.

A járásbírósági ügykezelési reform tervezetéhez fűzött szöveges indokolás meglehetősen röviden és sommásan összegzi az elnöki ügykezeléssel kapcsolatos jogalkotói álláspontot:145

„Az igazságügyi szolgálati rendtartás tervezetéből kitűnően a közvetlenségre alapított felügyeleti jogkör az elnöki iratok számát nagymértékben csökkenti. Ehhez képest az elnöki ügykezelés kérdé14532.640/1912. IM. rendelet.

108