Horváth Zsolt: Jogszolgáltatás Zala megyében a polgári korban 1872-1945 (Zalaegerszeg, 1999)

III. Ügyvitel a jogszolgáltatásban

a lajstromozás, a központi és külön iroda, a kiadóhivatal, vagy éppen az irattár valójában egy szervezeti egység volt mindezekkel a funkciókkal.) A hat rovatból álló kiadókönyvet 1915-ig alkalmazták a kiadványok nyilvántartására, külön-külön a polgári, büntető és fegyelmi ügyeknél. A kiadóhivatalban osztották ki a fogalmazványokat az irodák között lemásolás végett, és határozták meg a leírás sorrendjét.141

A kiadványozás során az elkészült kiadvány minden példányát a fogalmazvánnyal összeegyeztették, aláírták, bélyegzővel hitelesítették, majd átadták a kézbesítőnek.

A kézbesítés terjedelmes szabályaira ehelyütt nem térek ki.

d.) Irattározás

Az irattár funkcióját az ügykezelési rendeletek elsősorban az iratok őrzésében és rendben tartásukban jelölték meg.

1915 előtt osztályok szerint nyertek besorolást az iratok az irattárban. Az 1874-es szabályozás a törvényszékeknél római számokkal jelölt következő osztályokat különböztette meg:142

I. Hivatalos tárgyak. - Értendők itt a felsőbb rendeletek, a hivatalt, vagy az ügyvitelt szabályozó leiratok, szolgálati ügyek. Ez az irattári osztály később elnöki irattárként önállósodik.

II. Polgári peres ügyek.

III. Nemperes hitbizományi, hagyatéki és más peren kívüli eljáráshoz tartozó ügyek.

IV. Csődügyek.

V. Bűnügyek.

I41Ez utóbbi mozzanat különösen az írógépek elterjedéséig volt fontos, mert a bíróságokon rendre leírási hátralék adódott abból, hogy az ügyek számához képest sok helyen alacsony volt az írnoki, díjnoki létszám. Az első írógépek egyébként az 1900-as évek első éveiben jelenetek meg, és kezdetben nem okoztak osztatlan sikert.

142A Budapesti Kir. Kereskedelmi és Váltótörvényszék irattára másként tagolódott.

103