Horváth Zsolt: Jogszolgáltatás Zala megyében a polgári korban 1872-1945 (Zalaegerszeg, 1999)
III. Ügyvitel a jogszolgáltatásban
nak. A közös irodai ügyeket iratboríték nélkül, ív hosszában összehajtva kezelték.- Az iratboríték Az azonos ügyhöz tartozó iratdarabok megkönnyítésére kezdettől fogva használtak olyan borítólapot, amely azon túl, hogy bizonyos fokig a külső behatásoktól is védelmet nyújtott, egyben az ügyre vonatkozó legfontosabb adatokat is tartalmazta. Iratborítóknak kifejezetten az 1914-es rendeletek nevezték, korábban ún. „irattári irományjegyzéket” használtak. A kettő közti leglényegesebb különbség abban mutatkozott, hogy korábban irattári irományjegyzéket csak a már elintézett és irattárba utalt akta kapott. Az ügykezelési rendeletek 1891-ig irattári irományjegyzékről nem is rendelkeztek, ugyanakkor a bíróságok általában alkalmazták az ügyiratkezelésnek a közigazgatásból már ismert ezen eszközét. A minden ügytípusra - ideértve az elnöki és telekkönyvi ügykezelést is - egységes irattári irományjegyzék tartalmazta külzetén a bíróság elnevezését, az irattári jelet, az ügy tárgyának megjelölését, valamint az üggyel kapcsolatos legfontosabb egyéb adatokat. (Sorrendi számozással az ügydarabok iktatószámát, a csatolásokat, a kiadványozásokat.) A gyakorlatban bevált irattári irományjegyzéket az 1891-es ügyviteli szabályozás már az iratkezelés eszközének tekinti, de csak az irattározás szakaszában. „Az irattári irományjegyzék az irattári kezelés ellenőrzésére és arra szolgál, hogy az iratok holléte az irattárban mindenkor gyorsan és pontosan legyen megállapítható ...”139 Ettől megkülönböztetendő a 4.510/1892. IM. rendeletben meghatározott „büntető ügyi irományjegyzék”, amely viszont elnevezése ellenére valódi iratborítókként funkcionált. Egyébként ez utóbbi elnevezést először a sommás ügyviteli szabályokról szóló 745/1894 IM. rendelet használta, mégpedig a felsőbb bíróságokhoz felterjesztett iratokat kellett ilyen borítékkal ellátni.140 139A bírósági ügyvitel szabályai Bp„ 1898. 131. p. I40A felterjesztés általában postai úton borítékban történt - innen az elnevezés. 100
