Horváth Zsolt: Jogszolgáltatás Zala megyében a polgári korban 1872-1945 (Zalaegerszeg, 1999)
I. A magyar polgári kori jogszolgáltatási rendszer alapvető elemei, és ezek fontosabb jellemzői
/. A MAGYAR POLGÁRI KORI JOGSZOLGÁLTATÁSI RENDSZER ALAPVETŐ ELEMEI, ÉS EZEK FONTOSABB JELLEMZŐI 1. A JOGSZOLGÁLTATÁSI SZERVEZET LÉTREHOZÁSA A mai demokratikus államberendezkedés egyik alapvető kritériuma a hatalmi ágak elválasztásának megvalósítása. A törvényhozó és végrehajtó hatalom, valamint az igazságszolgáltatatás elkülönítésének jogállami szükségszerűségét már a XVIII. század első felében felismerték, de e követelmény gyakorlati megvalósítása csak lassan épült be az egyes államok alkotmányos rendjébe. Magyarországon az 1867-es kiegyezést követő államszerkezeti reform adott újólag lendületet a jogállami feltételek kialakításának következetes megvalósításához. Ennek vitán felül álló sine qua non- ját képezte az önálló és független igazságszolgáltatás létrehozása.1 Az 1860-as évek végén nagyszabású törvénykezési alkotómunka indult el ennek megvalósítása érdekében. Első legfontosabb eredményként törvényi garanciákat állítottak fel a független és szakszerű bírói tevékenység alátámasztására. A bírói hatalom gyakorlásáról rendelkező 1869. évi IV. te. 1. §-a leszögezte: „Az igazságszolgáltatás a közigazgatástól eIkü 1 öníttetik. Sem a közigazgatási, sem a bírói hatóságok egymás hatáskörébe nem avatkozhatnak.” Az 1870-es évek elején alkotott törvények eredményeként létrejött az önálló magyar jogszolgáltatási szervezet. Az alsó fokú (elsőfolyamodású) bíróságokról az 1871. évi XXXI. te. rendelkezett, amelynek életbeléptetéséről külön törvény, az 1871. évi XXXII. te. gondoskodott. Már viszonylag rövid idő után átalakították az így létrehozott struktúrát a törvényszékek és járásbíróságok 1 Erről részletesebben lásd: Máthé Gábor: A magyar burzsoá igazságszolgáltatási szervezet kialakulása 1867-1875. Bp., 1982. 9
