Deák Ferenc országgyűlési levelei 1833-1834 (Zalaegerszeg, 1997)
Deák Ferenc levelei Oszterhueber Józsefhez - 12. Pozsony, 1834. március 25.
már a tizen kettődik században virágzott, 1351-ben pedig harmadik Eduard8 alatt a béke bíráknak hatalma még többre terjesztetett, s azóta e mai napokig éppen a béke bírákat tartják Angliában leg szebb, leg hasznossabb intézetnek. De amúgy is nem mind veszedelmes az a köztársaság csendességének, ami a revolutio alatt született, hiszen éppen Franczia ország mái napig is meg tartotta leg nagyobb részét azon törvénykezési rendnek, melly 1790-ben a revolutio alatt készült, s meg tartotta ezek között a béke birákat is, sött, több Német Országi tartományok9 s még a Burkus király10 is, ki mint korlátlan hatalmú fejedelem, nem igen barátja a revolutioknak, Anglia és Franczia Ország példájára bé hozta tartományaiban a béke birákat, - miért volna ez tehát éppen Magyarországban veszedelmes? Én úgy hiszem, polgári alkotmányunkat jobban le gyalázni nem lehet, mint azon állítással: hogy egy ollyan intézet, mellynek czélja barátságos egyeztetés, magával az alkotmánnyal meg nem fér. Ha valaki gyakorlati nehézségeket hoz fel, ha azt mondja, hogy ezen intézet czélra nem vezet, hogy az egyik vagy másik helyen nem alkalmaztatható, - azt természetesnek találnám, mert hiszen ennek is vannak árnyék oldalai s éppen a törvény hozásnak leg főbb kötelessége a dolog minden oldalait meg visgálni, de a békesség eszközlését veszedelmesnek állítani - helytelennek vélem. Úgy hiszem azomban, hogy az országos ülésben nem fogja ezen okokat meg említeni a Personalis, hanem követi a Fő Rendek közzül azoknak példáját, kik gyakorlati okok elő hordásával ostromlották eddig is magános beszélgetésekben a javallott intézetet, s azt nem veszedelmesnek ugyan, hanem feleslegesnek állították - illyenek Lánczy11, Majláth Antal12 és több mások, de már az is: hogy eddig igy beszélt ő, mint Personalis, noha azt szinte magános társolkodási körben tette - sok csipős elméskedésnek adott alkalmat. - Általában úgy hiszszük: hogy a törvénykezési munkában is mind a Personalissal, mind a Fő Rendekkel sok bajunk leend, senki, még a Nádor sem tudja ezen rendszeres munkák intézeteire13 nézve a kormány akaratját, mert azt még a kormány maga sem tudja, és igy a praesidium14 minden pontra nézve habozó, bizonytalan, s ahol más fegyvere nincs, ott vagy az eddigi homályt kívánja meg tartani, vagy a kérdésbeli tárgyot máshová hallasztani. - így volt ez az úrbéri munkánál is. Az irtások tárgyánál maga a Nádor kelt ki magános beszélgetés közben a kerületi végzés ellen, mely szerint minden irtást maga saját hasznára fordíthatott volna a földesur, s előttem is, de több más Követ társaink előtt is bőven fejtegette azt, hogy a ídldesurak ezen jussának meg szorítása el kerül- hetetlenül szükséges. Az Országos ülésben pedig a Personalis küzdött leginkább a meg szorító javalatok ellen, s végre a többséget meg rontani nem 98
