Deák Ferenc országgyűlési levelei 1833-1834 (Zalaegerszeg, 1997)
Deák Ferenc levelei Oszterhueber Józsefhez - 12. Pozsony, 1834. március 25.
Az itélőszékek el rendelését, kerületi ülésekben már el végeztük3, most foglalatoskodunk a czikkelyeknek magyarra fordításával, mellyet a jegyzők és egy választmány készített, a fordítás ugyan nem egészen tökélletes, de nehéz rajta igazítani, mert a jegyzők, kik tiszaiak, s azt hiszik, hogy csak ők tudnak jól magyarul, minden igazításért boszszonkodnak, - Kölcsey nincs itt, nem is volt jelen a fordításon, pedig az ő philológiai jártassága a jegyzőkön sokat segített volna. Az innepek utánn bé viszszük munkánkat az országos ülésbe. Az úrbéri czikkelyekre is nem sok idő múlva, megkapjuk talán a resolutiot, külömbfélék a hírek annak tartalmáról, egymással annyira ellenkezők, hogy éppen e miatt nem lehet semmit alaposan előre gyanítani. Ezen törvénykezési uj munkában sokat nem szeretnek a Méltóságos Fő Rendek, mindent, ami csak távolról is atyafiságban van a szabad választással, nyilvánossággal és felelet terhével, gyűlölnek, és, ha csak módját ejthetik, - gátolni is fogják, de leg különössebb az, hogy mind ők, mind különössen, és leg inkább a Personalis, halálos ellenségei a béke bíráknak; akkor midőn ezen tárgy a kerületi ülésben indítványba hozatott s a kerületi elöl ülők az ülés végével ezt is jelentették a Personalisnak; - Ő méltósága meg ütközve és boszszusan fakadóit ki s azt mondotta, hogy ezt a revolutio- nalis intézetet4 a statusok talán Sieyesből5 tanulták; ez a mi constitutionkkal meg nem fér; - ez veszedelmes - ez meszsze vezetne, s több efféléket; - azóta is gyakran ismételi ezeket és sokaknak közzülünk, de még többeknek a Fő Rendek közzül tele beszállté füleiket. Gondold el Barátom a békebíróságokat, mellyeknek rendeltetése a Haza polgárai között eredhető porokét barátságos utón el intézni, senkit nem erőltetni, senkit nem terhelni, hanem azokat, kik pörös ügyeik miatt egymástól el tértek, bizodalom és barátságos közbe vetés által ismét az egyetértés útjára viszszavezetni; mellyeknek éppen ez által a viszálkodásoknak elhárítása és a köz boldogság gyarapítása leend leg első kötelességök, lehet-e veszedelmeseknek nevezni? Álmodtad volna e azt, hogy találkozzék ember, ki ezen intézetet revolutionalisnak állítsa? Igaz, hogy Franczia Országban a revolutio alatt 1790-ik esztendőben állíttattak fel legelsőben6 a béke bírák, igaz az is: hogy Sieyes az egész intézetnek erős pártfogója volt. De hiszen ez igen természetes, mert Franczia Országban az Ítélő Székek el rendelése 1790-ik esztendei augustus 24-én készült meg, s ezen munkában arra törekedett a Nemzet, hogy polgári alkotmányát, a mennyire lehet az Angluséhoz7, mellyet még akkor minden szabad alkotmányok remekének tartottak, hasonlóvá tegye, Angliában pedig a béke bíróságok, mind a Nemzetnek, mind a kormánynak köz meg engedésére fenn állottak. Angliában nem revolutio szülte ezen intézetet, mert az 97
