Deák Ferenc országgyűlési levelei 1833-1834 (Zalaegerszeg, 1997)
Deák Ferenc levelei Oszterhueber Józsefhez - 10. Pozsony, 1834. január 31 - február 6.
halgatással10 elfogadnunk nem lehet. A mi pedig Tamóczynak ezen Rescrip- tumban szigorun kárhoztatott előadását illeti, nem arról van itt szó, ha annak minden ki tételeit el fogadjuk-e, hanem egyedül arról, ha vétkes-e az elő adás, és ha vétkes, szabad-e őtet a miatt az ülésen kívül másnak, akárkinek kérdés alá venni, holott az 1723-ik esztendei 7-ik czikkely és a leg ujjabb időkig gyakorlott szokás szerint, azt a mi az ülésben sértve mondatik, törvényes büntetés alá vonni egyenessen a tanácskozó tábláknak jussaihoz tartozik. Elő adatott az is, hogy a követ, ha egyszer a tanácskozó Tábla vétkesnek nem nyilatkoztatta szavait, s azok ellen fenyítéket rendelni szükségesnek nem látott, elő adásáért, csak Küldőinek tartozik számadással, de másnak, senkinek felelni nem köteles, mert valóban szomorú volna a képviselői helyheztetés akkor, ha a Követet a tanácskozás hevében ki mondott szavakért, hetek, holnapok, sött talán utóbb esztendők múlva is szabadon kárhoztatná s talán még büntetné is a kormány - akkor valóban az Ország Gyűlési naplókönyv, melly a publicitás végett szükségesnek tartatik, több káros következéseket szülne, mint hasznot, - akkor azokat inkább el törölni sietnénk, mint sem, hogy valaha, valamellyik társunknak kedvetlenséget okozzon, - akkor végre a szóllási szabadság, melly egy szabad Nemzet törvényhozási tanácskozásinak lelke, nem csak korlátolva, hanem végképpen el fojtva, soha ismét létre nem kaphatna. Mivel tehát Tarnóczynak elő adását, akkor midőn az mondva volt, fenyíték alá tartozónak a Tábla nem találta, most a Kormánynak minden kárhoztató szava, minden dorgáló intése, nem magát az egyes követet, hanem az egész Táblát érdekli, s ezt ismét nem lehet el hallgatni, hanem ellene representálni" kell. A másik fél ellenben azt vitatta: hogy a resciptumban dorgálás nincs, csak atyai intés, de egyébaránt is, abban nem a Tábla, hanem az egyes követ érdekeltetik, representálni tehát nem szükséges. A tanácskozások folytában12 Nagy Pál egy igen mérsékleti hangú felirási javallatot olvasott fel13, mellyet a másik félnek nagy része, csak hogy az általunk14 emlegetett keményebb felírástól menekedjék, tüstént elfogadott, mert sem ők, sem - úgy látszik - Pali maga észre nem vették, hogy ezen javalatnak csak szavai simák, de tartalmában vagyon erő és méltóság; - mi látván, hogy többet ki vívni lehetetlen, hajlandóknak mutattuk magunkat a Soproni javallat el fogadására. S a Conferentia el oszlott. Más nap15 kerületi ülés tartatott s tömve volt az ország tereme halgatókal, úgy hogy mozdulni alig lehetett, kik, midőn Tamóczy neve olvastatott, egy zajos vivatot kiáltottak, midőn pedig Péchy Ferenc, a Pest vármegyei követ, (kit a Personálison kívül senki nem szeret) szóllani kezdett, a halgatók el felejtkezvén a hely méltóságáról, zajos dobogással és zúgással szakasztották félbe 85
