Deák Ferenc országgyűlési levelei 1833-1834 (Zalaegerszeg, 1997)

Deák Ferenc levelei Oszterhueber Józsefhez - 9. Pozsony, 1833. december 26.

kormányhoz ő helytelennek látja, s igy ez a planum is el maradott. Meg érkezett Bécsből ez alatt egy napra a Nádor is, itt ismét vagy hatan öszve jöttek, a Nádor azt mondotta nékik, hogy ő már Tamóczyt meg nem nevezve, de elég világosan érdekelte, s igy a dologgal fel hagyni leg jobb volna, de ha ők szándékoknál tovább is meg maradnak, tegyék fel minden felírás formája és aláírás nélkül a species factit34, ő azt fel viszi Bécsbe. Ez meg is történt, de a Nádor még ott fenn van, s nem tudjuk mi fog a dologból eredni. A Fő Rendekre nézve leg kedvetlenebb e tárgynál, hogy mihellyst az ő elégtétel eránti kívánságok akár s mi formában nyilvánosan elő jő, compromittálva lesz a Personális, ki mint elől ülő Tamóczynak felelt ugyan, de elégtételről említést sem tett és compromittálva lehet a Nádor is, mert kétségen kívül érdekelve lesz azon cselekedete, hogy Conferentia színe alatt minden követet öszve hivatott, s ott egy oldalú részre haj lássál dorgálodott. Egyébb aránt én lehető büntetést mást nem ismérek, mint a mit az 1723-ik esztendei 7-ik czikkely35 rendel, ami pedig nevetséges csekélység ennyi előkészület utánn, de még azt is alig hiszem, helyesen eszközölhetőnek, mert Tamóczynak ki jelentése ugyan túl ment a helyes mértéken, és valóban felesleges volt, de semmit különössen vétkeset nem foglal magában: hogy azomban magad is Ítélhess róla ime azt a naplókönyvből ki írva által küldöm.

A hivatalos elő mozdítások eránt most sincs még semmi bizonyos tudósításunk. Niczkyt naponként inkább hiszik A1 Nádornak mint Pázmándyt, Marichot36 pedig administratornak hirlelik, a vészhirek’7 azomban egyre szaporodnak. Kárász septemvir38 resignált, Szentkirályi39 meghalt, Tihanyi40 folyvást haldoklik, - Péchy41 is 82 esztendős, - a Királyi Táblánál Dessewffy helyett Szerencsy42 lett ugyan itélőmester, de Szerencsynek és Laszlovsz- kynak helyei üressek. A hevesi dolgokról semmi ki meritőt nem tudunk, annyit azomban hallottunk, hogy Keglevichnek43 és társainak dolga nem leg jobban áll, és hogy a királyi biztos felette keményen procedált.

Bé rekeszti nemsokára ezen esztendő is meg unt kedvetlen folyását. Ő, úgy látszik sűrűn könnyezve veszi tőlünk vég búcsúját, mert végképpen el enyészik és viszsza hozhatatlanul a semmiségnek mindent el nyelő örvényébe bukik, de mi kedves reményekkel telve mosolygunk mindenkor a közelitő uj felé, s majd ha annak is vége lesz, annak is csak emléke marad meg, nem tellyesedett reményeink omladékin ismét uj felleg várakat építünk és ismét újra csalódunk. így éljük le örök remény, örök csalódás között a szűk körű életet és csak kedveseink tiszta szeretete az a valóság, mellyen édes meg nyugvást lelhetünk mindenkor. Néktek tehát kedvesim, Néked, Klárimnak és

81