Deák Ferenc országgyűlési levelei 1833-1834 (Zalaegerszeg, 1997)
Deák Ferenc levelei Oszterhueber Józsefhez - 8. Pozsony, 1833. december 4-6.
8. Poson, December 4-én, 1833. Szeretett Kedves Sógorom! Fel veszem újra levelezésem fonalát, nem ott, a hol az meg szakadott, mert ami otthon létemben történt, azt rész szerint tőlem, kit időnként barátim az alatt is tudósítottak, rész szerint Mukitól, kömyülállásosan értetted de amúgy is azon egész időt a Két Tábla közötti vetélkedés, melly az úrbéri munkának némely fontossabb pontjai felett folyt vala, foglalta el. Nem ismérek én Európában különössebb Törvényhozói Egyesületet, mint ez: a Magyar Főrendek táblája. Igaz, hogy az oligarchia máshol önhasznát kereső, máshol is büszke és uralkodni szeretne, igaz, hogy Angliában is a Felső ház, Francziaországban is a Felső Kamara sok jónak, hasznosnak gátjai valának, de gyakran tiszteletre méltóvá tették magokat, melly tudomány, bölcs belátás és köz értelmesség által is hatalmas őrei voltak a szabadságnak, a Fejedelem önkényes bitorlásai ellen, s ott, ahol a kormánynak veszedelmesen nevekedő hatalmával kellett küszdeni, ők, mint hazájok- nak elsőji, voltak a küzzdésnek elszánt akaratú vezéri, egy szóval, nagyok voltak magok is, nem csak birtokaik, magosak voltak érzéseik, nemcsak születésök. A mi Fő Rendeink ellenben micsodák hozzájok képest? - Ha végig forgatnád, a mit tettek, és beszéügettek, ha - jelen lévén - halgatnád tanácskozásaikat, homlokodat dörgölve kérdeznéd magadtól: a magyar fő- rendek-e ezek? Vagy a Fejedelemnek ide küldött zsoldosi? Mert minden szó, minden akarat, sött, még a néma gondolat is melly nálok tárnod, egyedül a Kormány hatalmának terjedését, s a nemzet jussainak csorbulását tárgyozza. Midőn az úrbéri tárgyban némelly engedmények ellen ki keltek, nem vettem azt nékik rósz néven, mert hiszen egyik engedmény erszénybe, és pedig az ő erszényeikbe gyakran méllyebben vág, az ön haszon pedig olly hatalmas rugója az emberi tetteknek hogy annak varás erejét a polgári életben számolásunkból kifelejteni csak ábrándozás volna. A másik engedmény, melly a népnek némelly apróbb jussokat ád, s azt az önkénynek hatalma ellen védi, - bántotta minden oligarchának gőgös el bizottságát, mert nékik nem elég, hogy ők szabadok, s a szabadságot is Fidei commissumokra osztva, egyedül és kizárólag csak magok kívánnak bírni, és még az is közülök, ki alatt valójit nem nyomorgatja, felette sajnálta az önkénynek korlátolását, mert mindent, még azt is, hogy igazságtalanul senkit nem bánt, kegyelem 69
