Deák Ferenc országgyűlési levelei 1833-1834 (Zalaegerszeg, 1997)
Deák Ferenc levelei Oszterhueber Józsefhez - 3. Pozsony, 1833. július 4.
3. Posonyban, Julius 4-én, 1833. Szeretett Kedves Sógorom! Most hetedfél óra, és éppen most tértem ebédrül haza, nem mint ha sokat és hoszszassan vendégeskedtem volna, hanem azért, mert Országos ülésünk hatodfél órakor oszlott el, s én onnan tüstént ebédelni mentem a Nádorhoz, de nem Országunk Nádorához, hanem a Nádor czimet viselő Korcsmához, - most tehát sietek tudtodra adni hoszszas tanácskozásaiknak tárgyát. A vallásbéli sérelmek és kivánatok, már tudtodra vágynak, s azt is tudod; hogy ezek között leg főbb kérdés a Szabad által menetel. Mind ezen által menetel kérdését, mind a többit ötször küldöttük fel már a Fő Rendeknek, s ők ötször meg tagadólag válaszoltak1, most2 tehát a Kerületi Ülésben el végzett hatodik válasz volt Országos tanácskozás alatt. Az által menetelt meg engedő 1790-ik esztendei 26-ik törvény czikkely semmit nem szóll azon 6 héti oktatásokról, mellyeket későbbi resolutiok hoztak törvénytelenül divatba, ezt tehát, mint a lélekésmeret szabadságát megszorító törvénytelenséget semmivé tétetni kérték a Karok és Rendek, és pedig olly nevezetes többséggel3, hogy azt a Personális, néhány ki jelentés és csaknem általános fel kiáltás utánn, el határozottan ki nyilatkoztatta. Pótolékul az ezer panaszokra és papjaink vissza élésére okot adó hat héti tanítások helyett, azt javalták a Karok és Rendek: hogy a vakmerő és meg gondolatlan vallás változtatások meg gátolására minden átal menni akarónak kérelmére az illető Polgári Törvényhatóság egy küldöttséget nevezzen ki, melly az által menni akarónak tizen öt napot rendeljen czélba vett lépésének meg fontolására, és ha szándéka mellett az akkor is megmaradna, át menetelére további tanitgatások, vagy kérdezgetések szükségessek ne legyenek; s ez kevés fontossabb ellen mondás utánn, valamint a Kerületi ülésben, úgy itt is az Országosban helyben hagyatott. Továbbá az említett 26-ik Törvény czikkely azt mondja: „ne transitus temere fiat casus ejusmodi suae Majestati referendi erunt.”4 Erről már fontossabb és nehezebb volt a csata. Mind a Nádor, mind a Personalis, mind - úgy hallom - némelly Fő papok sokat el követének, hogy a törvénynek ezen rendelése olly értelemmel magyaráz- tassék, melly szerint az által menetel addig meg ne történhessék, mig azt Ő Felsége meg nem visgálja, és helyben nem hagyja. Azt állították azon követtársaink, kik e részben a Nádornak és Personálisnak vélekedését pártolod
