Zala megye történelmi olvasókönyve (Zalaegerszeg, 1996)
Dokumentumok
136. 1848. augusztus 4. Zalai vélemény az elemi oktatásról szóló törvényjavaslatról Bója Gergely képviselő országgyűlési felszólalása (részlet) Zala megye első nem nemesi származású országgyűlési képviselője a Kanizsán megválasztott Bója Gergely volt. Bója szegedi polgárcsaládban született 1817-ben. Piarista szerzetes lett, ám a szerzetesség kötöttségeivel nem fért meg liberális gondolkodása, ezért kilépett, és bölcsészetet tanult. Tatai házitanítóskodása után 1844-ben az újonnan létesített kanizsai tanítóképző tanárának nevezték ki, ekkor került Zalába. Népszerű ember lehetett, ha alig négy esztendei itt tartózkodás után öt választotta képviselőjévé Kanizsa és környéke. (Ellenfelei mögött jóval hosszabb helyi szolgálat állt: Chernél Ignác a város földesurának befolyásos ügyésze, Babocsai János pedig a város tanácsának tekintélyes elöljárója volt.) A választás nem is ment simán, mert a szavazás alkalmával a kezdetben még vesztésre álló Boja-pártiak verekedést provokáltak. A szörnyű tömegverekedésnek 4 halottja és 65 sérültje lett. Így azután Bóját csak a második fordulóban, június 27-én választották meg képviselővé. Amilyen botrányos volt a választása, Bója annál nagyobb lelkesedéssel vetette bele magát a népképviseleti országgyűlés munkájába. Zala megye képviselői közül - Deák Ferencet leszámítva - Bója Gergely volt a legaktívabb. Míg a zalai képviselők általában a kormányt és az országgyűlés többségét támogatták, velük szemben Bója többször fogalmazott meg - részben polgári származásából, részben foglalkozásából fakadó - eltérő, egyéni véleményt. Legjellemzőbb hozzászólását a képviselőház 1848. augusztus 4-i ülésén, az elemi oktatásról beterjesztett törvényjavaslat vitája során fogalmazta meg, amikor a vegyes valláséi, közös iskolák mellett foglalt állást. Hogy Magyarországban a népnevelés a legmostohább lábon áll, azt hiszem, mindnyájan tudjuk; s hogy a magyar nemzetnek és népnek szellemi és anyagi ki nem fejtését leginkább a célszerűtlen, s mondhatnám az eddig divatozott igen-igen kárhozatos nevelési rendszer okozta, azt is igen jól tudjuk mindnyájan. Hazánk jövőjére s nemzeti erőnk kifejtésére nézve tehát pontosabbat, szükségesebbet nem találok, s nem is hiszek lenni, mint éppen a népnevelés. Ennélfogva semmiképp sem érthetek egyet azokkal, kik azt mondják: halasszuk ezen igen fontos tárgyat akkorra, midőn a nézetek kifejlődnek, s aztán azok nyomán a minisztérium egy célszerűbb javaslatot terjeszthet a ház elébe, mert érdekünkben áll. hogy a minisz209
