Zala megye történelmi olvasókönyve (Zalaegerszeg, 1996)

Dokumentumok

Már közeledtek a húsvéti ünnepek, melyek a keresztény vitézeknek oly sokszor szerencsétlenek voltak - ezt tudjuk a szécsényi vereségről, erről, meg még több másról -, amikor Ali, kit Pirsnek neveztek, Szigetvár parancsnoka, egy lovas vezérét, Malchust, erős török csapatokkal Kapornak felé küldte, hogy pusztítsanak, utasítva őt, hogy különböző alkalmas helyeken leseket állítson, s mindenképpen azon legyen, hogy az óvatatlanul előnyomuló Thuri azokba beleessék. Thuri akkor a rajki várban tartózkodott, s amint tudomást szerzett az ellenség útjáról, s várta, hogy az mely irányba fordul pusztítva és perzselve, a parasztok meneküléséből, s a felgyújtott falvak tüzéről és füstjéről megtudta, hogy nincsenek messze.

Nyomban, még éjjel, elindult Iszeb24 faluhoz, előcsapataikat utolérte, s harcba bocsátkozva velük, azokat szétszórta és megfutamította; igen sokat megölt közülük, s negyvennyolcat élve elfogott. S amikor a menekülőket mind hevesebben üldözőbe vette, nem jutott eszébe, hogy a foglyoktól a lesekről, azokról a helyekről, s az ellenség számáról tudakozódjék. S mikor oly gyorsan vágtatott, hogy a gyalogság a lovasok futását nem tudta követni, s a lovasok közül is igen sokan az éjjeli és nappali munkától kifáradva lassabban követték, Orosztony falunál, mely Rajk és Kiskomárom között, ezektől körülbelül egyenlő távolságra fekszik, nagyszámú ellenségre bukkant, mely az erdőben rejtőzködött. Ott is mindjárt kemény csata támad. Az ellenségből többen elesnek, sokan fogságba kerülnek, s míg a kétes kimenetelű harc tombol, s az ellenség már azt nézi, merre fusson, addig Malchus, akit erről értesítettek, a homályos és erdős völgyben elhelyezett leshelyről több mint hatszáz lándzsás lovassal kitör, s a már küszködő bajtársainak éppen jókor segítséget visz.

A csata helyén két hegy között volt egy nem nagyon széles völgy; ez máskor is iszapos és csúszós volt, akkor azonban a néhány nappal előbb megolvadt hótól mocsárszerűen puha és kiváltképpen nagyon süppedős volt. Midőn abban a völgyben harcoltak, s a lovak lába egészen hasuk aljáig, abban a sáros pocsétában mocskosán elmerült, véletlenül Thurinak a lova, mely a rossz talajtól és a már régóta tartó harctól, azonkívül a súlyos fegyverek hordásától kimerült, összerogyott. Thuri felismeri a veszélyt, talpra ugrik, eldobja sisakját, hogy csupasz fővel közelebb legyen a halálhoz és a sebekhez, s az ellenséget visszanyomja, vitézül védi magát, s azalatt egy idegen lovat, mely gazdátlanul odafut - lovasát talán az ellenség ütötte ki nyergéből -, gyeplőjénél megragadva, ráugrani iparkodik. Miután azonban ezt az ellenség és a sáros talaj, melybe lába beleragadt, megakadályozta, a földre zuhan. S amikor a törökök azt kiabálják, hogy ne akarjon elpusztulni, s engedjen balszerencséjének, s ő erre, harcolva, mit sem válaszol, lándzsákkal.

24 Isabor, a mai Pacsa közelében, azóta elpusztult település.

84