Zala megye történelmi olvasókönyve (Zalaegerszeg, 1996)
Dokumentumok
szívügyük volt, hogy Zsigmond király ne uralkodjék tovább - követeket küldtek a felséges ifjú Lászlóhoz, a nem sok évvel ezelőtt meggyilkolt Károly király [II. Kis Károly] fiához, aki ekkor Apuliában atyja szerepét töltötte be az ország kormányzásában, és megígérték neki. hogy Magyarország jogarát a lehető legsimábban átadják neki [...]. Ez alatt az idő alatt a napok a maguk szokásos körforgásában tcltek-múltak. és maga Zsigmond király másfél évig időzött a tengerparti vidéken: de néhány főárnak, főként az esztergomi érseknek és Kanizsa urainak, meg Maróti János bánnak a segítségével visszakerült a királyi székbe. Forrás: Thuröczy: Krónika 314-315. o. Irodalom: Mályusz: Zsigmond 22-74. o. 24. 1421. április 20. Zsigmond király zálogba adja Keszthelyt és környékét Részletek a király okleveléből Zsigmond uralkodása idején a bárók gazdasági befolyása is növekedett. A gyakori pénzzavarban lévő király többször kényszerült arra, hogy királyi birtokokat zálogba adjon. A földbirtok zálogba adása a feudalizmus korában gyakori jelenség volt, és a birtokhasználat a kölcsönzött pénzösszeg törlesztéséig tartott. A zálogbirtokot legkésőbb 32 évig vissza kellett váltani. Az alábbi oklevélben v említett Eberhard zágrábi püspök Zsigmond egyik fő bizalmi embere volt. Mi, Zsigmond. Isten kegyelméből a rómaiak királya és örökös császára, Magyarország stb. királya, adjuk tudtára mindenkinek, akit illet, hogy mivel hűséges és szeretett hívünk, a Krisztusban tisztelendő atya, János úr, a zágrábi egyház püspöke, királyi és királynéi főkancellár és Medve Rudolf a püspök úr testvére, akik királyságunk szorongató helyzetében 10 ezer arany forintot kölcsönöztek, ezért mi a nevezett János püspöknek és Rudolfnak a mi királyi várunkat, a Zala megyei Rezit a hozzátartozó falvakkal, úgymint Rezi, Zsid, Tomaj és Falud továbbá a nevezett Rezi várhoz tartozó Keszthely mezővárost hasonlóan Pölöske várának fclcrészét minden tartozékukkal, amelyek a néhai Eberhard püspökhöz tartoztak, testvérének Jánosnak és Rudolfnak adjuk zálogul, rajtuk keresztül Rudolf örököseinek és utódainak birtoklásra, amíg mi vagy utódaink, Magyarország királyai a fenti összegért vissza nem vásárolják [...]. 39
