Zala megye történelmi olvasókönyve (Zalaegerszeg, 1996)
Dokumentumok
Forrás: Frontnaplók a Don-konvarból 1942-1943. (Szerk. Molnár András) Zalaegerszeg, 1992. 42-44. o. 201. 1944. május 4. A zsidók lakóhelyének kijelölése Az alispán rendelete a zsidónak minősülő személyek zárt területre költöztetéséről (részletek) Az 1938., 1939. és 1941. évi zsidótörvények' 0 egyre szűkebbre szabták a zsidónak minősített magyar állampolgárok mozgásterét és alapvető emberi jogait. 1944. március 19 után. a Sztójay-kormány hatalomra kerülésével megkezdődött - a munkaszolgálattal már megtizedelt - teljes hazai zsidóság deportálásának és ezzel együtt tervszerű megsemmisítésének előkészítése. Ettől kezdve a zsidók számára rendeletek tömegét adták ki, amelyek többek között a sárga csillag viseléséről, újabb munkaszolgálatról, elbocsátásról, vagyonelkobzásról és gettókba költözésről szóltak. Az Adolf Eichmann és Edmund Weesenmayer által irányított deportálásban a magyar csendőrség és hivatali apparátus tevékenyen közreműködött. Zalából 1944. április 28-án a nagykanizsai vasútállomásról gördült ki az első szerelvény 800 zsidónak minősített személlyel Auschwitz felé. Közben végrehajtották a deportá/andók összegyűjtését a falvakból a járási székhelyekre. A zalaegerszegi gettót 1944. május 6-án jelölték ki. Horthy Miklós júniusban leállította ugyan a deportálásokat, de ez már csak a fővárosi zsidóság egy részét mentette meg, a vidékiek túlnyomó többségét ekkor már elnyelték a gázkamrák és a krematóriumok. [...] elrendelem, hogy Zala vármegye területén a zsidók az alábbi rendelkezések szerint költözzenek át: I. Zalaegerszeg városba: a zalaegerszegi, novai és lenti-i járások, II. Tapolca nagyközségbe a tapolcai és balatonfüredi III. Keszthely nagyközségbe a keszthelyi, IV. Zalaszentgrót nagyközségbe a zalaszentgróti, nagykanizsai, letenyei és pacsai, végül V. Sümeg nagyközségbe a sümegi járások területén lakó összes zsidók. 170 170 Vö. 195. dók. 311
