Zala megye történelmi olvasókönyve (Zalaegerszeg, 1996)
Dokumentumok
Zala megyében először Nagykanizsán, majd késeibb Keszthelyen és Zala- szentgróton illetve környékükön engedélyezték a lengyel polgári és katonai táborok létesítését. A menekültek ellátásáról, munkalehetőségeiről, valamint művelődéséről és oktatásáról a helyi hatóságokon keresztül a magyar állam gondoskodott. Sokan természetesen nem tekintették Magyarországot menekülésük végcéljának, hanem - magyar segédlettel - a többség már 1940 folyamán Jugoszlávián keresztül főként Angliába vagy Franciaországba "szökött". A lengyelek legális támogatása az ország német megszállása után lehetetlenné vált, a nyilas puccs után pedig ugyanolyan üldözöttekké váltak, mint saját hazájukban a német támadás idején. A háborút közülük nagyon kevesen élték túl Magyarországon, akik életben maradtak, azok Nyugatra vándoroltak vagy visszatértek Lengyelországba. A Nagykanizsára érkezett165 lengyel polgári menekültek kávégyári táborában lassan helyreigazodik az élet. Szomorú, keserű élet. de - élet. A hazátlanok, a szörnyű viharban elsodortak, idegen szigeten megpihent hajótöröttek szánandó szegény élete. A nagykanizsai hatóságok és a társadalom mindent megtesz, hogy minél elviselhetőbbé tegye a történelmi tűzvész földönfutóinak sorsát. A kávégyár épületét a korán beköszöntött őszi hidegnek megfelelően karbahelyezték, az ablakokat rendbehozták, a város gondoskodott a vízvezeték üzembehelyezéséről. Első éjszaka bizony csak szalmaágy jutott a többszáz asszonynak, gyermeknek, de csakhamar sikerült 800 darab lepedőt is szerezni. A polgári menekültek ellátásának nagy gondját vállalta fa] Keresztény Jótékony Nőegylet hölgyei, élükön Farkas Vilmával, a fáradhatatlan, százkezű, mindenfelé törődő ügyvezetővel, napok óta minden munkaerejüket a menekültek gondjának szentelik. Még a lepedők be- szegésében is ők segédkeztek a kedvesnővéreknek, hogy minél előbb legalább szalmazsákon hajthassák fejüket pihenőre az új világégés első áldozatai. [...] Van a kanizsai menekültek között egy lengyel asszony, aki 9 hónapos kisgyermekét a menekülés pokoli zűrzavarában elveszítette. A kétségbeesett édesanyát napokig nem lehetett megvigasztalni. Tegnap megérkezett a háromnegyed éves kis lengyel csecsemő a kanizsai táborba. Egy vasutas találta meg a gazdátlan gyermeket valahol a Kárpátokban és az ölében melengetve hozta el Kanizsára, az édesanyjához. 165 A városba szeptember 23-án érkeztek az első menekültek, 861 katona és 100 polgári személy. Számuk gyorsan növekedett, október 10-én már 3302 katonai és polgári menekült tartózkodott itt. 306
