Zala megye történelmi olvasókönyve (Zalaegerszeg, 1996)
Dokumentumok
Ezelőtt két esztendővel indultak útra Csáktornya vidékéről, abban a kellemes reményben, hogy odaát Amerikában keresnek boldogulást. Tizennyolcán voltak akkor, de számuk azóta tizenegyre apadt. Tizenegy férfi és hét nő volt akkor a karaván tagja, azóta három férfi és négy nő Amerika szabad földjében pihen. Sorsukat egy Bóbita János nevű szláv ügynök vezérelte, akinek lelketlenségét csak a messze Brémában tapasztalták. Ott ugyanis kétszeresen fizették meg a szíves kalauzolást, mikor pedig Amerikában partot ért a lábuk, akkor a rájuk várakozó ügynök újból megsarcolta őket. Az amerikai ügynök aztán továbbintézte sorsukat, s egy hatalmas expedícióval útra bocsátotta őket Ohióba. Itt keserves két esztendőt töltöttek. Csekély bérért éjjel-nappal dolgoztak, nem volt ünnepnapjuk, sem karácsonyaik és húsvétjuk, szakadatlan munkában töltötték az időt, míg végre megelégelték a jót, s hazajöttek. Ez azonban nem ment olyan simán. A gyár nem akarta őket elereszteni, csak akkor, mikor a magyar konzulátus segítségét vették igénybe. De itt is csak úgy boldogultak, hogy elbeszélték meghalt társaik nyomorgását, kiket ölő munka, s a vandál bánásmód kergetett a halálba. [...] A szegény Csáktornyáink mindemellett valamelyes kis pénzt is hoztak haza. Ez azonban kevés ahhoz, hogy kivándorlásuk alkalmával itthon eladott birtokaikat ismét visszavásárolhassák. Nem vár tehát más rájuk, mint a szorgalmas munka, melynek rendjén búsan tapasztalják majd. hogy becsületes munka mellett ízlete- sebb idehaza a vékony falat, mind odaát a szakadatlan baromi munkával megkeresett keserű kenyér. A szánalmas külsejű karaván Kanizsa felé vette útját. Csak nem akarnak máshova telepedni, mint a szülőföldre. Számban megfogyva, erőben megtörve, hiú reményekben csalódva térnek haza a rég nem látott ismerős tájakra, hol a rokonok tán cl is feledték őket, de ha viszontlátják is most egymást, nem lesz már e viszontlátásban sok öröm. Forrás: Alsólendvai Híradó, 1903. december 13. Irodalom: Kerecsényi Edit: Távol a hazától... Lendva-vidéki magyar kivándorlók és vendégmunkások. Leadva, 1994. 264
