Zala megye történelmi olvasókönyve (Zalaegerszeg, 1996)

Dokumentumok

170. 1894. március 31. Kossuth Lajos temetése A Kossuth holttestét szállító vonat kegyeleti fogadása a nagykanizsai vasútál­lomáson 1894. március 20-án, négy és fél évtizednyi számkivetettség után, Turinban (Torinó) meghall Kossuth Lajos. Ferenc József - hűen engesztelhetetlen jellemé­hez - nem engedélyezte az állami gyászt és temetést. A tiltó rendelkezések ellené­re, a magyar kormány mégis tekintettel volt az országos gyászra. Wekerle Sán­dor miniszterelnök közbenjárására, Budapest vállalta díszpolgárának temetését. Már a holttestet hazaszállító vonat útvonalán - a Déli Vasúton - ezrek rótták le kegyeletüket. A hivatalos tiltás dacára a hatóságok elnézték, hogy naponta tízez­rek zarándokoltak el a fővárosból és vidékről Kossuth ravatalához. Az április 2-i temetés a nemzet gyásza és egyben impozáns tüntetés volt. Kossuth halála és temetése nyugodtabb körülmények között is érzelmeket felkavaró esemény lett volna, de a heves vitákat kiváltó egyházpolitikai küzdelmek közepette - amely a polgári házasságkötés és az állami anyakönyvvezetés bevezetését eredményezte - a napi politikához szorosan hozzákapcsolt, birodalmi jelentőségű üggyé vált. Kossuth Lajosnak, nejének és leányának drága hamvai pénteken reggel 8 óra 20 perckor érkeztek a helybeli pályaudvarba. Az egész város már a hajnali órák­ban talpon volt. s a közönség, mint búcsújáráshoz, úgy özönlé el a vasúthoz vezető utakat. Az indóház impozáns oszlopcsarnokának falai fekete drapériákkal valának bevonva, a jelző és világító lámpák gyászfátyollal borítva, mindenütt síri gyász, - s a tízezernyi nép mintha csak szentegyházban volna, szent áhítattal várja a vonat érkeztét. - Nagy-Kanizsa közönsége soha nagyobbnak nem mutatta magát, mint a fájdalom, ez örökké emlékezetes napján. Egyetértettünk, egybeolvadtunk az áhí­tatban. S e néma fájdalmat egy pillanatra sem zavará meg semmi. És amint a vo­nat a pályaházba beérkezett, minő síri csend támadt, s mint borultak könnybe a szemek ! Babóchay György polgármester fényes díszmagyarban; közvetlen a nagy halott közelében nyújtá át megható gyászos szavak kíséretében a város gyönyörű élővirágokból készült koszorúját Kossuth Ferencnek, ki elérzékenyülve mondott köszönetét. Majd a város minden egyesülete és testületé adá át mély kegyelete jeléül koszorúját. S 20 percnyi várakozás után elindult a vonat, magával vive an­nak hamvait, kit e földön legjobban szerettünk. Elismerésünket fejezzük ki a rendőrségnek, s a város legelőkelőbb polgáraiból alakult rendezőbizottságnak a rend tapintatos fenntartásáért, s főképp Vécscy 260

Next

/
Oldalképek
Tartalom