Zala megye történelmi olvasókönyve (Zalaegerszeg, 1996)

Dokumentumok

delkezhetnénk; hitünkre bízta a nemzet annak hű megőrzését, s mi felelősek vagyunk a haza s önlelkiismeretünk előtt. Bármi történjék, ragaszkodunk a nemzet jogaihoz, mert amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse visszahozhatják; de miről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz és mindig kétséges". Noha 186!-ben még az az osztrák álláspont uralkodott Bécsben, hogy a magyarok az 1848/49. évi felkeléssel eljátszották történelmi jogaikat, 1864-ben már titkos tárgyalások készítették elő a kompromisszumot. Miután Deák e tárgyalások révén meggyőződött róla, hogy Ferenc József valóban a magyarokkal való megegyezést fontolgatja, 1865 hus- vét-vasárnapján a Pesti Hírlapban megjelent cikkében lényegében kiegyezési ajánlattal fordult az udvarhoz. Deák itt elismerte, hogy nem a magyar önállóság az elsődleges, hanem a birodalom fennmaradása. 1848 örökségéből annyi valósítható meg, amennyi nem veszélyezteti a birodalom létét. Deák húsvéti cikke tehát valójában a titkos tárgyalások során megfogalmazódó magyar álláspontot öntötte formába és hozta a széles nyilvánosság tudomására.

Egyik cél [...] a birodalom szilárd fennállása, melyet nem kívánunk semmi más tekintetnek alárendelni. Másik cél pedig fenntartása Magyarország alkotmányos fennállásának, jogainak, törvényeinek, melyeket a sanctio pragmatica129 is ünnepélyesen biztosít, s melyekből többet elvenni, mint amit a birodalom szilárd fenn- állhatásának biztosítása múlhatatlanul megkíván, sem jogos nem volna, sem célszerű.

Párhuzamosan a magyar alkotmánnyal megfér a közös uralkodó alatt, a közös védelem mellett, a lajtántúli országok teljes alkotmányos szabadsága is. Nem állanak ezek ellentétben egymással; azt hisszük, hogy megállhatunk egymás mellett, anélkül, hogy egymást absorbcálni akamók. [...]

Valamint az 1861-i országgyűlés, úgy mi is csak a sanctio pragmaticából indulhatunk ki. Meg van ott határozva az uralkodóház közössége, az elválaszthatatlan és fcloszthatatlan birtoklás, s az ebből természetesen következő közös védelem. Megfelelt e feltételeknek Magyarország, teljesítette híven és szívesen közös védelmi kötelezettségét a legnehezebb időkben, s még akkor is késznek nyilatkozott e kötelesség teljesítésére, midőn az országban magas fokra hágott az izgatottság, s a háború, mely ellen a közös védelem szükséges volt, sokak előtt nem vala népszerű.

129 Az 1723. évi 1-3. törvénycikkek (Pragmatica Sanctio) nem csupán a Habsburgok leányági örökösödését rögzitették, hanem pl. Magyarország birodalmon belüli különállását, rendi alkotmányosságát is.

244