Zala megye történelmi olvasókönyve (Zalaegerszeg, 1996)

Dokumentumok

legnagyobb telepítést az egyház végezte, a települések egyharmaclát a veszprémi püspökség és a tihanyi apátság népesítette be. A főnemesi uradalmak közül legkiemelkedőbb az Esterházyak tevékenysége: ők hét falut telepítettek be. A telepítések kétharmada 1720 után történt. Akadtak olyan települések, melyeket másodszor is be kellett telepíteni. így pl. Örvényes második telepítésére 1773-ban került sor. 14 faluba németeket, 8 faluba magyarokat, 4 faluba vegyesen németeket és magyarokat, 1 faluba szlovákokat, 1 faluba pedig vegyesen magyarokat, németeket és szlovákokat telepítettek. Az Eger-patak völgyében, Nagyvázsony szomszédságában fekvő kis zalai falu, Pula már a XVI. század közepén puszta volt. Földjét, mely a devecseri Esterházy uradalom része volt, 1745-től kezdődően előbb magyarokkal, majd döntő részben bajorországi németekkel telepítették be. Német családokra utaló legkorábbi anyakönyvi bejegyzések 1746-ból maradtak fenn. Az alábbi telepítési szerződést az uradalom tiszttartója eredetileg két, Öcsről áttelepülő magyar családdal kötötte. A későbbi úrbéri vizsgálatok adatai szerint a németek betelepítése is ez alapján történt.

Adom emlékezetül mindazoknak, valakik nemes Szala vármegyében lévő Pula és Tálad nevű [gróf Esterházy Ferenc] őexellcnciája pusztáit mcgszállani kívánják, [hogy] az nevezett két pusztában amennyi szántóföld és rét találtatik, mindazokat egyenlőképpen házak számára való osztály szerint fogják bírhatni, [...]. A földek eránt pedig az méltóságos uraság részéről adatik olyas assecuratio [biztosíték], hogy ha a mostani kész földek elégségesek nem lennének, az erdőbiil is alkalmatos helyeken fog kimutattatni kiirtandó szántóföld úgy, hogy minden egv-egy házhoz a két mezőre ötvennégy mérő68 alá való föld légyen, azokon kívül, ahol megeshetik a folyó körül káposztás kerteket is magoknak irthatnak és csinálhatnak.

Mely megírt élő földért kötelezik magokat arra. hogy az kimutatott házhelyeken jó és helyes házakat fognak építeni, akihez is mivel nehéz fáradsággal jutnak, engedtetik hozzája cgv alább megírt napiul fogva három szabad esztendő, melyek alatt semminémű censust [földbért] és földjeikről tizedet az méltóságos uraságnak nem fognak adni. Eltelésck után pedig az írt szabad esztendőknek tartozni fog minden egy-egy gazda négy forintokbul álló censust fertály [negyed] esztendőnként a számtartóságban megfizetni, és azonkívül maga ereje szerint még marhával minden holnapokban egy-egy napot az uraság tisztének disposítiója [rendelkezése] szerint szolgálni, aki esztendő által megyen tizenkét napra. Akinek pedig vonós marhája nem lenne, és az házhoz való földeket és réteket ugyancsak bírni kívánná, az olyatén gazda minden egy-egy szekér számért két-két napot fog szolgálni [...].

68 a szántóföld területének akkoriban általánosan elterjedt mértékegysége

138