Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)

Degré Alajos–Kerecsényi Edit: Az 1848–49. évi szabadságharc zalai történetére vonatkozó iratok

és alszolgabírák harmadnaponként tegyenek jelentést a központi választmánynak. De megkeresi az illetékes megyéspüspököket, evangélikus és református superin- tendenseket is, hogy azok körlevélben hívják fel papjaikat, kövessenek el mindent, hogy a béke és csend ne zavartassák.

Majd így folytatja:

A központi, és az egész megye belbékéjére és csendességére felügyelő választmány tagjaivá pedig a következők neveztetnek, úgy mint elnökül Csillagh Lajos másodalispán, vagy ennek akadályozása esetére Orosz Ferenc táblabíró, gróf Batthyány Károly, zalabéri Horváth János és Eduárd kir. kamarás, Oszterhueber József, Horváth Vilmos, Koppány Ferenc, Hottói Nagy Antal, Nagy Dániel, Legman Elek, Nagy Farkas, az összes jegyzői hivatal, a fő- és alszolgabíró urak közül kiknek körülményei engedik, mégis Egerszeg városának bírája Patthy Antal, Horváth Imre egerszegi és Ramazetter Vince sümegi polgárok. Nékik utasításul adatván, hogy a mennyire lehet mindnyájan, vagy legalább nagyobb számmal itt Egerszegen folyvást együtt legyenek, mikor szükséges választmányi ülést tartsanak, s mind e megyének netalán szükséges intézeteket, mind pedig az illető kormányszékekhez! jelentéseket megtegyék, intézkedéseik jegyzőkönyvét pedig annak idejében a megye közönségének bemutassák.

Az úrbériséget megszüntető törvény megmagyarázására kiküldött két tagú bizottságokkal eleget tesz a megye a miniszterelnök kívánságának, de a bizottságok nyilvánvalóan formálisak, a tényleges kihirdetés a fő- és alszolgabírókra hárul. Az intézkedésből nyilvánvaló, hogy a megye közgyűlése is, mint a miniszterelnök is tart netáni parasztmozgalmaktól, ezeknek kívánja gondos magyarázatokkal elejét venni. Aggodalmában teljesen szokatlan módszerhez folyamodik, s még nem szentesített törvényt kihirdetteti. Az aggodalom mértékét jelzi Csányi 4. alatt közölt levele is. A megye vezetősége is aggódik, siet intézkedni. Fegyveres erőszak alkalmazása azonban eszébe sem jut.

A feudális hagyománynak is, a forradalmi „közcsendi bizottmány” gondolatának is eleget kíván tenni a „központi választmány” kiküldésével. Feudális hagyomány kívánja, hogy semmi érdemi intézkedést ne tegyen egyéni tisztviselő, viszont a közgyűlést nem lehet minduntalan összehívni (két héten belül háromszor hívták már össze). Megalakítja maga a közgyűlés a választmányt, nehogy más alakítsa meg. Bár helyet biztosít benne három mezővárosi polgárnak is, de gondosan kihagyja a valóban forradalmi Nagykanizsa küldöttjét. Abszolút nemesi többségről is gondoskodik. A felsorolt 9 táblabírón kívül az 5 jegyző, és amennyire lehet 6 főszolgabíró, 16 alszolgabíró is tagja.

116