Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)
Simonffy Emil: A jobbágyfelszabadítás Zala megyében
— a cs. kir. úrbéri törvényszéket — állítottak fel, e törvényszék előtt indultak meg a perek, és Zala megyében 1870-ig lényegében be is fejeződtek. A falvak nagyobbik felében nem került sor hosszú perbeli vitára, hanem egyezség jött létre a volt földesúr és a volt jobbágyság között. Mi lehetett ennek az oka? A per gyorsítása mind a volt földesurak, mind a volt jobbágyok érdeke volt. Mindkét fél a bizonytalanság mielőbbi megszüntetését kívánta, ezért áldozatokra is hajlandó volt. A volt földesurak arra törekedtek, hogy az elkülönítést mielőbb végrehajthassák, a volt jobbágyokkal való közösséget felszámolják, az irtásföldek és maradványföldek után járó váltság- összeget mielőbb behajthassák. A volt jobbágyok sem várhattak sokat a bírói ítélettől. Gondolnunk kell még a zalai aprófalvas települési rendszerre, egy-egy falu úrbéresei nem képviseltek nagy tömeget. A nagy uradalmak is igyekeztek külön-külön megindítani a pert volt jobbágyfalvaik ellen. Csak kivételesen fordult elő, hogy több falu együttesen egy perben küzdött volt földesurával. Ez történt például a szlovéniai belatinci uradalom egy részében, ahol viszont — részben éppen a falvak egységben megmutatkozó nagyobb ereje révén — hosszú és kemény küzdelemre került sor. Gondolnunk kell a zalai falvak népének elmaradottságára, tudatlanságára, a jogi kérdésekben való járatlanságára is. Gondolnunk kell a kedvezőtlen politikai helyzetre is. Ha a küzdelem eredményeire tekintünk, szembeötlő a fejlődés élén járó mezővárosok sikere. Ez nem is lehetett véletlen. E mezővárosok vezető rétege nem szegény, elmaradott, írástudatlan jobbágy volt, hanem gazdag, öntudatos, tőkés módon gazdálkodó, gondolkodó, művelt polgár vagy esetleg éppen birtokos nemes, aki vagy maga is tisztában volt a jogi furfang módjaival, vagy mindenesetre képes volt jó ügyvédet alkalmazni. A kanizsaiak sikere a legvilágosabb példa erre, ők az ellentámadás eszközét is eredményesen alkalmazták, a hercegi uradalom ellen mezőrendészeti kihágások miatt eljárást is indíttatva.03 Kanizsa elérte a maximumot, a városiak birtokállománya sértetlenül került ki a küzdelemből. De kedvező egyezséget tudott kötni Zalaegerszeg is, amelynek legelőért folyó harcát a város legnagyobb föld- birtokosa — a volt földesúr, a szombathelyi püspök és a helyi plébános után — Koppány Ferenc vezette, aki 1848-ban vármegyei főadószedő, 1861- ben első alispán volt, a zalai birtokos nemesség egyik jellegzetes képviselője.64 A falvakban már nem volt ennyire kedvező a helyzet. A legritkább esetben sikerült a vitássá vált jobbágytelkek úrbéres jellegét elismertetni. A volt földesuraknak járó kárpótlást az állam fizette, így az állam érdekelve volt, hogy minél kevesebb jobbágytelek után kelljen kárpótlást fizetnie. A volt jobbágyság kezén levő úrbéres föld jelentékeny része a telki járandóságon felül mutatkozó maradványföld volt. 64 községben tudtuk megállapítani a maradványföld mennyiségét, ezekben a falvakban 10 964 osztályozott hold65 volt a maradványföld, ez a telki illetményföldek területének a 48%-át érte el. A maradványföldekért a földesúri kárpótlást a maradványföld birtokosa fizette, és nem kapott érte legelő- és erdőilletményt sem. Jelentékeny volt az irtásföldek mennyisége is. 47 községben tudtuk területüket megállapítani, és ezekben a falvakban összesen 12 289 osztályozott hold volt az irtásföld és rét, majdnem elérte a telki illetmény nagyságát. A volt földesúr általában elvette az irtásföldek V2—5/б részét. Ez különösen súlyosan 11 Zalai Tükör 81
