Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)
Simonffy Emil: A jobbágyfelszabadítás Zala megyében
A mellékelt kimutatásban igyekeztünk összeállítani Zala megye mai területén fekvő valamennyi helység úrbériségére vonatkozó legfontosabb adatokat.16 A Mária Terézia-féle úrbérrendezés tabelláiból megállapítható a jobbágytelkek száma, a telkes jobbágyok, a házas és házatlan zsellérek száma, a tabellák általában 1767—1770 között készültek el. Az 1848-ra vonatkozó adatokat szolgáltató forrásokból csak a jobbágytelkek és házas zsellérhelyek száma állapítható meg megbízhatóan. Éppen ezért tájékoztatásul az 1828. évi országos összeírást is számításba vettük. Itt adatokat kapunk a telkes jobbágyok (colonus), házas (inquilinus) és házatlan (subinquilinus) zsellérek számáról. A zsellérek esetében azonban problémát jelent, hogy e kategóriába 1828-ban nemcsak úrbéres zselléreket soroltak be. Zala megyében a legjelentősebb itt számbavett és adózás alá vont réteg az agilisek rétege volt. A nemes feleségük alapján agiliseket „házatlan zsellérként”, a nemes anyjuk alapján agiliseket „házas zsellérként” vették számításba. A zsellérek sorába kerültek azoknak a mezővárosoknak a lakói is valamennyien, ahol nem volt úrbéri telekrendszer. így például Nagy- és Kiskanizsán, Zalaegerszegen, Za- laszentgróton, Belsőlentiben, Csesztregen, Szécsiszigeten stb. csak zsellért találunk. Ez azonban nem jelentette azt, hogy ezek valamennyien földtelenek voltak, hanem éppen ellenkezőleg, a falusi telkes jobbágy oknál kedvezőbb helyzetben lévő mezővárosi polgárok, akik esetleg jelentékeny mennyiségű szántófölddel és réttel rendelkeztek, amit szabadon adhattak és vehettek. Tehát a közölt 1828-as adatokat nem lehet minden korrekció nélkül összevetni. Sajnos forrásaink hiányossága miatt sem Mária Terézia korából, sem 1848-ból nem rendelkezünk hiánytalan adatsorokkal. A számbavett 375 helység közül 189-ben (50,4u/o) tudtuk megállapítani az úrbériség mennyiségét mind Mária Terézia korában, mind 1848-ban. További 25 helységben (6,7%) Mária Terézia korában még volt valamelyes úrbériség, 1848-ig ez azonban már elenyészett, 88 helységben Mária Terézia korában sem volt úrbériség (23,5%). 4 mezővárosban (1,0%) a kárpótlásnál még a zselléreket sem vették számba, 3 helység (0,8%) pedig szerződéses volt, itt a földesúr az úrbéri kárpótlást nem a telkek után, hanem a szerződés szerinti járandóságnak megfelelően kapta. Végül 54 helységben (14,4%) nem ismerjük az 1848-ban felszabadult úrbériség pontos számát, 12 helységben (3,2%) pedig a Mária Terézia korabeli adatokat. Tehát a helységek 17,6%-ából nem rendelkezünk kielégítő adatokkal, ebben a 66 helységben 1785-ben 23 179 fő (19,9%), 1869-ben 32 185 fő (19,5%) élt. Ügy gondoljuk, hogy a megye lakosságának négyötödét magába foglaló rész alapján joggal végezhetjük el az elemzéseinket. Ha feltételezzük, hogy ebben a 66 helységben 1767 és 1848 között nem változott a jobbágytelkek és a zsellérhelyek száma, akkor a következő képet kapnánk: 1767 1848 zsellérhely jobbágytelek zsellérhely jobbágy telek 214 biztos helység 54 helység 12 helység 1907 2/8 552 1/8 189 5/16 ? 3751 1300 74 ? 2451 1/8 552 1/8 ? 189 5/16 2356 1300 ? 74 összesen: 2648 13/16 ? 5228 ? 2766 15/16 ? 2928 ? 66
