Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)
Degré Alajos: Zala megye központi közigazgatása 1848-ban
bíróságot, hogy ezzel gyorsítani akarják az igazságszolgáltatást. A szervezési határozatba két fontos jogelvet csempésztek be, amiket majd csak 12 év múlva fog megvalósítani az Országbírói Értekezlet. Egyik a zárt tanács elve. Eddig ugyanis elvileg a megye minden táblabírájának joga volt a törvény- széki ítélőtanácsban résztvenni, bár gyakorlatilag az utóbbi években csak a fizetéses táblabírák vettek részt az üléseken. Most kimondják, hogy a törvényszék az elnökön kívül négy ítélőbíróból fog állni. Valamelyik alispán elnököl, vagy helyette az 1848: XI. te. 3. §-ának megfelelően a törvényszék ülnökei közül általuk választott elnök. Meg is választanak mind a hat törvényszékre 5—5 rendes és 2—5 helyettes tagot. A másik elv, hogy a bíróvá választásnak feltétele a magyar jog és a magyar nyelv ismerete, valamint a bírói függetlenség. Nem magyarázzák meg, mit értenek ez utóbbin, de nagy dolog, hogy az elvre törekednek. A törvényszékek székhelyei nem a járásoknak nevet adó helységek (Kapornak, Lövő, Szántó, Tapolca), hanem azok, ahol eddig pallosjogú úriszék működött, tehát börtön is van. Így Egerszegen kívül Sümeg, Keszthely, Nagykanizsa, Alsólendva, Csáktornya. Azonnal át is veszik az 1848: XI. te. 4. §-a értelmében a börtönöket, a rabokkal együtt. Börtönőrnek többnyire az addigi urasági hajdúkat fogadják fel, de azonnal felesketik őket. A többi urasági börtönből ezekbe kell átvinni a rabokat. Az ítélkezés azonban ne az illető földesúr épületeiben történjék, nehogy a nép azt higyje, tovább folyik az úriszéki bíráskodás, hanem a járási főszolgabíró béreljen a törvényszék számára helyiséget. Mindegyik törvényszék büntető és polgári pereket, valamint a szolgabíráktól fellebbezett pereket is tárgyal. A bíróság előadója a jegyző, aki a megye jegyzői karából kerül ki, de ezek számát természetesen gyarapítani kell.74 Ilyen törekvések más megyében is előfordultak. Pest megye 8, Tolna 5 kerületi törvényszéket kívánt szervezni, de nem minden járásban külön.75 A megye e határozatát felterjesztette az igazságügyminiszterhez. Deák nem tett rá észrevételt, csak azt jegyezte meg, hogy emiatt a megye tisztviselőlétszámát gyarapítani kell (1848: XI. te. 5.§), ezért a felterjesztést áttette a belügyminiszterhez.76 Szemere jóval később válaszolt. Közölte, hogy a törvényszékek szervezése a megye belügye, ebbe tehát nem szól bele, de soknak tartja a 6 törvényszéket, mert nagyon fel fogja emelni a megyei házi pénztár terheit. A megye azonban ezt jóváhagyásnak érti, és azonnal értesíti a főszolgabírókat, hívják össze a megválasztott bírókat, mihelyt szükség lesz az ítélkezésükre.77 Furcsa módon azonban sem határidőt nem tűz az ítélkezés megkezdésére, sem költséget nem biztosít a szükséges épületek bérletére. Nincs nyoma annak, hogy ezek a kerületi törvényszékek megkezdték volna működésüket. Mire megvalósításukra került volna a sor, mozgósítani kellett a nemzetőrséget, súlyosabb ügyekre rögtönbíráskodást hirdettek, melynek elnöke a másodalispán lett, és amelybe külön kilenc ülnököt választottak.78 Ez a rögtönítélő törvényszék ítélkezett is.79 Csertán Sándor a régi rendszerű gyámügyi választmány elnöke július 3-án még azt jelenti, hogy mint képviselő Pestre távozik, de még egy ülést tart a választmány Szabó Sámuel elnökletével, és ezen szétosztják a gyámügyeket az új gyámügyi hatóságok, a kerületi törvényszékek között.80 55
