Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)

Degré Alajos: Zala megye központi közigazgatása 1848-ban

negyediket mozgósítják, maga a másodalispán is elvonul a nemzetőrsereggel.51 Utóbb a Mura és Dráva vidékén táborozó nemzetőrség számára a megye rendezett be kórházat is.52 Néhány helyen a nemzetőrség mozgósításával kapcsolatban ellenállásról számoltak be, érdekes módon nemesi falvakban, így Tekenyén és Szentgyörgyvölgyön. Ezt az állandó bizottmány erélyesen számolta fel, megbízta a szolgabírót, magyarázza meg, a nemzetőri szolgálat közpolgári kötelezettség, melyre szükség esetén kényszeríteni is lehet a lakosokat, az ellenszegülőket pedig meg is fogják büntetni.53 Több ízben elő- iordult, hogy a törvény ellenére zselléreket is beírtak a nemzetőrségre kötelezettek közé. Az ilyen panaszokat a bizottmány kivizsgálta, és a szabálytalanul beírt nemzetőröket mentesítette.54 Ellenben az országos nemzetőrségi tanács álláspontjával szemben is elvként vallotta, hogy az uradalmi gazdasági tisztek nem menthetők fel a nemzetőri szolgálat, sőt a Dráva mellé való kivezénylés alól sem, de szolgálatukat úgy kell beosztani, hogy uruknak lehetőleg kára ne származzék ebből, pl. ne ugyanakkorra vonultassák el az urat és a gazdatisztet. Koncz Mihály zalaegerszegi kádárt, ki azon a címen kérte felmentését, hogy ő az uradalomnak konvenciós kádára, a szolgálatra kötelezték, mert van akkora földje és rétje a város területén, hogy ennek alapján a szolgálatra köteles.55 Persze nem mentes naivitásoktól sem. Azt javasolta ugyanis a hadügyminiszternek, hogy gróf Festetich Tasziló nyug. lovassági őrnagyot nevezze ki a zalai nemzetőrség parancsnokául.56 Az aulikus mágnást, aki éppen 1849 januárjában tartotta szükségesnek a császári katonai szolgálatba való visszatérését, és ezután az olasz hadszíntéren szolgált Radetzky parancsnoksága alatt.57 Igaz, azt Zala megye nem láthatta előre, és ilyen bizalom másutt, még országos tisztségekben is előfordult. Pl. Ottinger Ferenc vezérőrnagyot bízták meg a Drávához vezényelt magyar sereg parancsnokságával, de hamarosan átszökött az ellenséghez.58

Még messzebb ment állásfoglalásában a közteherviselés ügyében. A törvény szerint az eddig adómentes nemesség csak 1848. november 1-vel vált adófizetésre kötelezetté.59 Így egyenlőre csak a régi adókötelesektől kellett beszedni az adót. Az adót azonban épp olyan kévéssé fizették, mint a tényleg megszüntetett úrbéri terheket, és az úrbériség megszüntetésével még hatályban maradt szolgáltatásokat (hegyvám, irtásföldek utáni járandóságok stb.). Koppány Ferenc főadószedő a június 5-i ülésen megdöbbenve jelentette, hogy az eddig esedékessé vált 137 381 Ft adóból csak 21 355 Ft folyt be, tehát mindössze 16%. A főadószedőt erélyesebb fellépésre hívta fel, az adózókat pedig végrehajtással fenyegette,60 de ugyanekkor felhívta a még adómentes, és így katonai beszállásolással és hivatalos fuvarozással sem tartozó nemeseket, hogy legalább ezeket a terheket önként és azonnal vállalják el. E felszólítással az aggályoskodó adózókat kívánta fellengő szavak kíséretében megnyugtatni.61

Egyébként a bizottmány feltétlenül lojális volt a kormány, az újonnan kinevezett minisztérium iránt. Amikor a király személye körüli miniszter jelentést kért egy börtönben ülő rab kegyelmi kérvénye ügyében, ezt azonnal, gondosan felszerelve pontosan megküldte.62 De amikor a nádor, még május elején miniszteri ellenjegyzés nélkül kért tájékoztatást egy kegyelmi kérvény ügyében, a bizottmány egyenesen a nádornak felelt ugyan,

52