Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)
Degré Alajos: Zala megye központi közigazgatása 1848-ban
DEGRÉ ALAJOS ZALA MEGYE KÖZPONTI KÖZIGAZGATÁSA 1848-BAN I. A pozsonyi országgyűlésen 1848 március utolsó és április első napjain elkeseredett és súlyos viták zajlottak le a miniszteri felelősség, a választójog és a sajtótörvény kérdésében. E nagy vívmányok ügyében az országgyűlésnek nemcsak saját konzervatív tagjaival kellett megverekednie, éles harcot kellett vívnia a hatalom megtartásáért az utolsó pillanatig küzdő bécsi államkonferenciával és a mögé bújt érdekekkel, de óvatosan ügyelnie kellett a forradalom mámorában viharzó pesti ifjúság, és a befolyása alatt álló pesti Közcsendi Bizottmány követeléseire és erkölcsi súlyára is. A megyék új rendjének kialakítása kérdésében sem Bécs, sem Pest nem foglalt élesen állást, de éles viták voltak az országgyűlésen belül. Kossuth álláspontja szerint a megyegyűléseken szűnjék meg nemcsak a nemesek kizárólagos uralma, de azoknak a szegény nemeseknek szavazati joga is, akiknek vagyona az országgyűlési választójoghoz megkívánt általános vagyoni cenzust nem érte el. Jól ismerte ugyanis a reformkorban kialakult gyakorlatot, melyben a szavazást — ha erre került a sor — a szegény nemesség megvásárolt szavazatai döntötték el. Álláspontja szerint a megyéknek, mint az idegen elnyomás ellen évszázadokig ellenálló testületeknek meg kell marad- niok, de a megyegyűlés választott testület legyen, melyet az országgyűlési választójog értelmében szavazati joggal rendelkezők — nemesek is csak akkor, ha az előírt vagyoni kvalifikációjuk megvan — válasszanak. Ezt a tervezetet azonban mind a centralisták, mind Széchenyi élesen támadták. A centralisták az elavult megyerendszert teljesen meg akarták szüntetni, Széchenyi és Hunkár Antal pedig a megyei nemesség jogait kívánták épségben tartani. E vitákból, az 1848. április 3-i alsótáblai zárt ülésen, Batthyány és Deák Ferenc javaslatára született meg az a kompromisszum, mely mint 1848: XVI. törvénycikk nyert szentesítést.1 Ez a törvény gyakorlatilag a megyeszerkezet új szabályozását, a következő országgyűlésre halasztotta, és a minisztérium feladatává tette az erről szóló részletes törvényjavaslat kidolgozását. Addig csak annyit rendelt el, hogy egyetlen népképviseleti közgyűlést kell tartani, melyen megjelenési joga legyen a nemeseken kívül mindazoknak, akiket akár törvény, akár valamely megyének külön határozata már eddig is szavazati joggal ruházott fel, de ha ilyen határozat nem is született, a megye lakosai által községenként e közgyűlésre képviselőként kiküldötteknek. Ez a közgyűlés válasszon egy „nagyobb számú” állandó bizottmányt, melyben képviselve legyenek a megyei honpolgárok „minden osztályai”, és amely alkalmas lesz az 1848-as 43
