Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)
Vajda László–Vajda Lászlóné: Zala megye az 1848–49-es polgári forradalom és szabadságharc idején
esetleg végrehajtható, de Somogy, Zala, Veszprém és Tolna megyében nem. Fiath még további veszélyekre is felhívta a figyelmet: a forradalmi kormány túlfeszített újoncozása, a nemzetőrség többszöri mozgósítása, s a még mindig napirenden levő úrbéri panaszok megmozdulást válthatnak ki. Kevés ugyan a megyében a császári katonaság, de a békére talán tud ügyelni.130 A tavaszi hadjárat győzelemsorozata után május második felében felszabadult a megye az idegen uralom alól.131 Május elején még 1—1 osztrák csapat be-bejut a megyébe. így május 5-én Dondorf csapatai meglepik Zalaegerszeget, s amiért a templom tornyán nemzeti színű zászlót találtak, hadisarcra kötelezéssel fenyegették meg a várost.132 Május 21-én azonban Albanich városbíró Nagykanizsáról Csillaghnak írt levelében már azt jelenti: „...A császári katonaság kikhez tegnap éjjeli 11 óra tájban mintegy 120 serezsán Knezevich ezredessel érkezett ugyan tegnap éjjeli 11 órakor legnagyobb csendben eltávozott, melynek oka az lehet, mivel híre jött, hogy Somogybán 30000 népfelkelő van és Berényben 400 huszár, levelet hagytak hátra elmenetelek előtt néhány perccel írtak, melyben tudatják velünk, hogy pár nap alatt vissza fognak jönni, mit azonban nem hiszünk”.133 Az optimizmusra ekkor még megvolt az alap. A diadalmas tavaszi hadjárat eseményeinek és a Függetlenségi Nyilatkozatnak a híre ebben az időszakban jutott el a megyébe. A nyilatkozat egyik példánya az alsólendvai nép rokonszenv tüntetését váltotta ki. S a megye újra éledt. Cserfán Sándor — a miniszterelnök május 15-i rendeletében újólag kinevezett kormánybiztos — május 29-én Zalaegerszegen ismét megalakította a megyei bizottmányt, „.. .a haza szent ügyéhez hű egyénekből”, amelynek kötelessége volt, hogy a „... törvényes rendet állítsa vissza, a Nemzet függetlenségi Nyilatkozatát kihirdeti esse, ünnepélyesen annak szükségéről valamint üdvös következtetéseiről a népben meggyőződést ápolni törekedjen, a hadseregnek a megyét érdeklő élelmezése eránt intézkedéseket tegyen, általlyában mindent elrendeljen mit a nép érdekétől elválaszthatatlan java a honnak.”137* Ezen az ülésen határozták el, hogy biztonsági okokból — mivel Egerszeget könnyen megtámadhatja az ellenség — az üléseket Keszthelyre teszik át. Onnan könnyebb a népet és a nemzetőröket is mozgósítani. A május 31-i ülésen — már Keszthelyen — hozták a legfontosabb, honvédelmet érintő határozatokat. Intézkedtek a hadügyminiszter Űjoncozási Osztálya által a megyére kivetett 1142 fő, s a múlt évről fennmaradó 1033 fő kiállításáról és Komáromba szállításáról. A követi tisztéről lemondott Horváth Péter, s az országgyűlés által lemondottnak nyilvánított hosszabb ideje távol tartózkodó Puttheányi és Tolnay helyébe követválasztást hirdettek. A meglevő ruha-, élelmiszer- és gabonakészletek összeírása mellett a bevetett földek alapján a várható gabonatermést is felmérték. Megindult a vadászcsapatok és a védelem megszervezése.135 A fentiekből kitűnik, hogy milyen erőfeszítéseket tett a bizottmány és a megye annak érdekében, hogy részt vállaljon az országos terhekből. Júniusban a gondok tovább szaporodtak. Sümeg környékén kolerajárvány tört ki, Lendvát és Letenyét a betörő ellenség dúlta fel. Július elején az orosz betörésről tudósító bizottmányi ülésen még bíztak abban, hogy egy 37
