Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)
Vajda László–Vajda Lászlóné: Zala megye az 1848–49-es polgári forradalom és szabadságharc idején
az adótartozások behajtásából — de ez nagyon nehezen ment — másrészt a közteherviselési törvény alapján az addigi kiváltságos osztályra kivetett adókból. Összesen 120 000 ezüst Ft-ot vetettek ki, amelyet két részletben lehetett befizetni: november 1-ig és 1849. január 1-ig. Az adókivetés alapjául az 1844-es országgyűlési költségek kivetésére szolgáló összeírást használták fel. Járásonként osztották szét és minden telekre (1844 alapján összeírt telekszám) 2 Ft 12 kr. és az adómentes haszonbérlőkre minden 100 ezüst forintnyi haszonbérből 10 Ft jutott: 1. Tapolcai járás 2. Szántói járás 3. Kapornaki járás 4. Egerszegi járás 5. Lövői járás 6. Muraközi járás 9308 5/g telek 9705 4/g telek 11456 telek 8002 2/s telek 10969 telek 5166 telek 20 478 Ft 58,5 kr. 21 352 Ft 25 203 Ft 12 kr. 17 737 Ft 13,5 kr. 24 101 Ft 48 kr. 11 365 Ft 12 kr. összesen : 54607 3/8 telek 120 236 Ft 144 kr.lie Az adók befizetése lassan ment, sokszor kellett sürgetni, felszólításokat küldeni. Még 1849 közepén is voltak adóhátralékosok.117 A volt kiváltságos osztály nem sietett, ha vagyonának megadóztatásáról volt szó! Decemberben megindult az ellenforradalom második nagy támadása, hogy eltiporja Magyarországot. A Mura mentén állomásozó Perczel — hadtestével — megpróbált felkészülni a támadásra. December 10-én Letenyéről Alsólend- vára tette át főhadiszállását, s kordont húzatott a folyó mentén, valamint Lendvától Vas megye határáig a nemzetőrség segítségét is igénybe véve. A Mura menti átkelőhelyeknél megerősítette az őrséget, több kompot a víz alá süllyesztett, hogy a császáriak betörését megakadályozza. Windischgrätz betörése után Kossuth utasítására azonban ott kellett hagynia állásait, hogy É-ra vonuljon és egyesüljön a Görgey vezette fősereggel. December 19-én a nagy hóban és hidegben már Csesztregen találjuk. 20-án Zalalövőn át Körmend felé hagyta el a megyét. Kisebb tartalékot hagyott hátra Letenyén Szekulits vezetésével, de ő a horvát betörés hírére a biztonságosabbnak látszó Kanizsára vonult. Itt kapott parancsot december 25-én, hogy Keszthelyen—Tapolcán át Mór felé vonuljon vissza. A Mura menti védővonalat a nemzetőrökre bízta.118 A támadás hírére Kossuth kiáltvánnyal fordult az ország népéhez. Ugyancsak felhívással fordult az egész Dunántúlhoz Csányi László, aki ekkor Győrött, Görgey táborában volt: „Fel tehát magyar nép! ... Ragadjon fegyvert mindenki, aki azt emelni képes!...”119 Kossuth és Csányi felhívására az álla adó bizottmány határozatot hozott újabb népfelkelésről, 1200 főből álló vac ászcsapat és 150 lovas kiállításáról. A megalakuló gerillacsapatokat és nemzetőröket Csertán Sándorra bízták. A határozat nyomán megkezdték a magánosoknál található fegyverek, puskák összeírását, összegyűjtését is.120 Karácsony körül Nagykanizsa környékén mintegy 5000 nemzetőr és népfelkelő gyűlt össze. Az intézkedés már későinek bizonyult. Ahogy várható volt — Perczel hadtestének elvonulása után — amikor át tudott kelni a jegesvízű Murán a horvátokkal vegyes császári hadtest, betört a megyébe és Perczel 34
