Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)
Vajda László–Vajda Lászlóné: Zala megye az 1848–49-es polgári forradalom és szabadságharc idején
támadásáról — meg sem várva azt, újból önállósították magukat. Félreverték a harangokat, leöldösték a városban dúló, fosztogató katonákat. Nagyobb részük fejvesztetten menekült, de egyenesen a nemzetőrök és népfelkelők karjaiba, akik ekkor már beavatkoztak a harcba. Négyórai kemény küzdelem után — miközben a nemzetőrök megtámadták a városon kívüli ellenséges csapatokat is — felszabadult Kanizsa. A horvátok végülis két irányban áttörve a gyűrűt, Miklósfán keresztül Légrád felé, másrészt Kiskanizsán keresztül futottak vissza a Muraközbe. Az eredmény: 81 ellenséges halott, 113 fogoly, két ágyú és rengeteg élelmiszer, ruha és fegyver. Az eseményt követő napon érkezett még 50 császári katona Letenye felől, ők még nem tudtak a győzelemről. A kanizsaiak tőrbecsalva őket közülük 46-ot megöltek és 4-et fogságba ejtettek. Nugent, amerre elvonult, rabolt, pusztított. A zalai népfelkelők sem maradtak adósak. Az elmaradozókra halál várt. Segítséget nyújtottak ezekhez az akciókhoz a pásztorok és a falubeliek Becsehelyen, ahol ők pusztították el az utóvéd számos katonáját. Néhány nap alatt egészen a Muráig felszabadították Zalát. Kivételt képezett Letenye, amelyet az ellenség ágyúkkal és erős egységekkel védelmezett.97 Befejeződött tehát D-Ny Dunántúl felszabadítása. Ha hozzászámítjuk azt, hogy Jellasics már Győrön keresztül Bécs felé menekült, azt, hogy október 6-án Becsben kirobbant a második forradalom — az ellenforradalom erői súlyos vereséget szenvedtek. Hátra volt még a Muraköz megtisztítása. Ehhez azonban már rendes katonaságra volt szükség. A Muraköz felszabadítása és a decemberi visszavonulás A kanizsai diadal után érkezik a hír a megyébe a Bécs felé menekülő Jellasicsról. Vas megye értesíti az állandó bizottmányt, arról a feltételezésről, mely szerint lehet, hogy a visszavonuló ellenség a Ny-Dunántúlon fog átvonulni. Emiatt a Vas megyei nemzetőröket Vidos őrnagy parancsnoksága alatt hazarendelték. Az időközben lemondott Horváth Vilmos helyére kinevezett Cserfán Sándor kormánybiztos pedig a megyében tett közzé felhívást, hogy a községekben őröket állítsanak fel az ellenség kikémlelésére. Ugyancsak ő intézkedett a nemzetőrök újbóli kiállításáról, mozgósításáról. A mozgósított nemzetőröket Kisfaludi Mór parancsnoksága alá rendelték.98 Jelentős feladatok hárultak ebben az időszakban a megyei állandó bizottmányra is. Az izgalmas szeptemberi napok után sem csökkent aktivitásuk, tannak ellenére, hogy a beijedt főispán, Batthyány Imre leköszönt hivataláról. Világosan bizonyította a nagybirtokos arisztokrácia állásfoglalását a szeptemberi fordulat idején. Az állandó bizottmány végezte az igazságszolgáltatást, a rend fenntartását és hajtotta végre a kormány és a katonai parancsnokok rendeletéit. Október 9-én kellett foglalkozniok Kanizsa kérelmével. Panaszkodtak, hogy a város készletei kimerülőben vannak. A sok 29
