Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)
Vajda László–Vajda Lászlóné: Zala megye az 1848–49-es polgári forradalom és szabadságharc idején
Csányi közben állandóan a nemzetőrök között van, felismerte a nemzetőrök kimozdításánál meglevő nehézségeket, ezért június 27-re Nagykanizsára hívta a zalai járások közigazgatási tisztviselői karát, hogy megbeszéljék a nemzetőrség szervezésével kapcsolatos feladatokat.70 Ennek lett az eredménye, hogy június végén mozgósítják, a Dráva és a Mura mellé rendelik 4—4 hétre a zalai nemzetőröket. Július 1 és 7 között Nagykanizsán keresztül vonultak a kaszával, kapával, fejszével, lándzsával felszerelt nemzetőrök, akiket leginkább a lelkesedés, s kevésbé a fegyelem tart össze. A torlódások elkerülése végett Csányi július 6-án rendeletileg is szabályozza az egyes vidékek nemzetőreinek bevonulását Kanizsára: „szükséges, hogy az átkelésben egyik járás a másikkal össze ne keveredjék”. A Nagykanizsán állomásozó zalaiak (a ka- pornaki járásból Sümeghy Ferenc főbíró vezetésével 1200 kék-gátyás, a tapolcai járásból Varga Lajos főbíró, a szántói járásból Bogyay főbíró vezetésével 1500 fő, Szentgrótról 300 nemzetőr) felett szemlét tartott Csányi és Ottinger, majd eskütétel után indították el őket a letenyei elosztó helyre. Nagyobb részük a Drávát, míg a Gyika Jenő földbirtokos vezette lövői járásbeliek Alsólendvától Letenyéig a Mura partját őrizték. Csányi, Ottinger és Gas- parich Márk lelkész többször felkereste őket a táborukban, lelkesítő szavakat intézve hozzájuk. Július 15-én Csányi László külön kiáltvánnyal fordult a nemzetőrökhöz. „Magyarok! Nemzetőrök! A haza ... veszélyben, azért fegyverbe, hazánk védelmére!”71 Szükség is volt — egyre inkább — a lelkesítő szavakra, mert egyre növekedett az ellenforradalmi támadás veszélye. A megye — s ebben Csányi Lászlónak is óriási szerepe volt — mint láthattuk, a lehető legtöbbet tette meg a felkészülés érdekében, s ehhez a központi kormánytól vajmi kevés segítséget kaptak. Július közepén már a szomszédos — Vas és Somogy megyék — nemzetőreit és a rendes katonaságot is beszámítva Csányi közel 25 ezer ember felett rendelkezett a délnyugati országhatár közelében. Ilyen előzmények után következtek az augusztusi és a szeptemberi napok, amelyek szép példáját mutatták annak, hogy a nép hogyan képes hazáját az ellen- forradalmi támadással szemben megvédeni. Az ellenforradalom szeptemberi támadása Augusztus közepén a Dráva vonalán még mindig csak az Ottinger vezetése alatt álló 6 ezer főnyi rendes katonaság és a kivezényelt zalai nemzetőrök álltak. Látszott, hogy a jelentős számú, de rendkívül rosszul felfegyverzett és katonailag képzetlen nemzetőrség nem lesz elegendő a védelemre egy nagyobb támadás esetén. Ehhez járult még hozzá a katonai parancsnok ingatag, áruló magatartása is. Ottinger, Csányi régi baj társa volt, ám nem bizonyult méltónak e nagy hazafi barátságára. Terve az volt, hogy valamilyen módon átjátssza a rendelkezésére bocsátott sorkatonaságot Jellasics kezére, akivel Varasdon személyesen is találkozott. Visszatérve a kanizsai táborba, olyan 20
