Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)
Szemle - Rácz Endre: Ördög Ferenc: Személynévvizsgálatok Göcsej és Hetés területén
sága].” (167) A nevek szerkezeti képlete a legtöbb esetben RK (ragadványnév + kereszt-, ill. becézőnév; pl. Juli Pista), de gyakori a meglevő ragadványnévnek újabbal való bővítése (RRK; pl. Lacku Pali Albin,) főleg akkor, ha a második helyen álló ragadványnév elvesztette a funkcióját. Akadnak VRK (V = vezetéknév; pl. Boronyák Ferku Misi), VRRK (Kovács Ferku Pali Káról) típusú nevek is; ritkábbak az RV (Kecskés Tűből), VKR (Horvát Vendel Radics) és az RVK (Cselenkó Tót Ferkó) típusúak. A névadás indítékából és a nyelvi eszközökből következően ezeknek a neveknek a hangulata közömbös (gúnynév csak elvétve bukkan fel közöttük). Az öröklődésre nagyon hajlamosak; különösen magas az apa, az apai nagyapa és dédapa keresztnevéből (becézőnevéből), illetőleg az anyai vagy apai nagyanya és az anyai nagyapa, dédapa vezetéknevéből keletkezett ragadványnevek öröklődési hányadosa. A névadás indítéka azonban szoros kapcsolatban is lehet az elnevezett személlyel (annak valamely tulajdonságával, viselkedésével, beszédmódjával, életkörülményeivel stb.). A részletezőbb elemzés ebben a második főcsoportban az alábbi indítékokat mutatja ki: 1. testi tulajdonságok: a termet (testalkat); a haj-, arc- és testszín; testi fogyatékosság, testi hiba, betegség, valamely testrész rendellenes vagy feltűnően nagy volta; járásmód, testtartás, az egyénről alkotott általános benyomás, valakihez való hasonlóság; az öltözködés, a ruházat, a haj-, szakáll- és bajuszviselet, a szőrös test; a beszédhiba, a beszédmód, egy-egy szó helytelen ejtése;^— 2. lelki (belső) tulajdonságok: észbeli tehetség, tudomány; feltűnő jellemvonás; a név viselőjéről alkotott általános benyomás; szellemi fogyatékosság, ügyefogyottság, kedvelt tevékenység, étel, ital, valamilyen szenvedély; vallási túlbuzgóság. — Ide tartoznak még a tágabb értelemben vett szava járási nevek; a valamilyen történetre, eseményre utaló ragadványnevek; a foglalkozásra, tisztségre, vagyoni állapotra, valaminek a bírására rámutatok; az életkor-megkülönböztetők; a más helységből való származást jelzők; a lakóház fekvésével kapcsolatosak; a más házába való költözésre vonatkozóak; az idegen származás, más országból való átköltözés alapján keletkezettek; stb. Ebben a terjedelmes második főcsoportban igen nagy szerephez jut a nyelvi eszközöknek alapos statisztikai számításokkal támogatott, árnyalt elemzése. Nyelvi eszköz lehet a tulajdonságot stb. megnevező szó, a metafora, a hangulatfestő szó, az ellentétes jelentésű szó; stb. Itt is következetesen végigviszi a szerző a funkció, a névhangulat, a névszerkezet és az öröklődés vizsgálatát, s nem feledkezik meg a felsorolt tényezők összefüggéseinek a feltárásáról sem. Nem állhatom meg, hogy dialektikus látásmódjának az illusztrálására ne idézzek művéből egy hosszabb részletet, mégpedig a testi tulajdonság alapján keletkezett ragadványnevek alfejezetének összefoglalását: „A felsorakoztatott nevek nyelvi eszköze mintegy felerészben (56,5%- ban) a testi (külső) tulajdonság megnevezése. Ebből következően a nevek hangulatát, expresszivitását a »szóhangulatnak legtermészetesebb forrása«, »maga a jelentéstartalom, illetőleg a jelentett dolog« idézi elő (Temesi Mi: hály: MMNyR. I, 167), ez azonban kétharmad részben közömbös hangulatú közszó (Kis, Nagy stb.). Megnevező erejüket még gyakori vezetéknévi előfordulásuk is csökkenti, önmagukban tehát nem is tudják ellátni az azonosítást, emiatt aztán legtöbbször két- vagy háromelemű szerkezetben jönnek 196
