Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)

Szemle - Rácz Endre: Ördög Ferenc: Személynévvizsgálatok Göcsej és Hetés területén

lástól eltekinteni — megkísérel egyes családnévfajták jellegzetes előfordulásaiból bizonyos következtetéseket levonni.

Így kiderül, hogy Becsvölgyének egykori diverticulumain ma is ott élnek a névadó családok, sőt vezetékneveik nemegyszer a leggyakoribbak közé tartoznak, mint Kustánszegen a Kustán, Csonkahegyháton — melynek határában van Tubol-szeg — a Tuboly, a Paisszeget is magában foglaló Becsvölgyén a Pais; Pálfiszegen második helyen áll a Pálfi, Gombosszegen a harmadik leggyakoribb vezetéknév a Gombos stb. — Feltűnő a népnévből keletkezett vezetéknevek nagy megterheltsége: a teljes vezetéknévállománynak ugyan alig egy százalékát teszik ki, de a lakosságnak 13 százaléka viseli őket, elsősorban a Horváth (a gyakorisági listán az első), a Tóth (régi jelentése ’szlovén’ is; a gyakorisági listán a második) és a Németh (a gyakorisági listán az ötödik) családnevet. Ez a körülmény „a számos szláv, illetőleg német eredetű vezetéknév mellett ismét megerősíti az itteni magyarság e népekkel való keveredésének a tényét”24

Az is igen figyelemreméltó, amit a szerző a 170 keresztnévi (pl. Ábrahám), becenévi (pl. Bene), illetőleg apanévkézős személynévi (pl. Gyenese) eredetű vezetéknévről ír, megállapítva, hogy ezeket a lélekszámnak ugyancsak 13 százaléka viseli, de a teljes vezetéknévállománynak már 8,2 százalékát adják ki. „Hogy ez az arány alacsony vagy magas — teszi hozzá —, egyelőre nem tudom lemérni, csak akkor tudnám ezt megtenni, ha több nagyobb területről a szükséges mai névtárak rendelkezésemre állnának. Az azonban kétségtelen, hogy ez a fajta névalakulási mód ma is él, hiszen a később tárgyalandó ragadványnevek jelentős része az apa, nagyapa stb. szólítónevéből (keresztnevéből, becézőnevéből) keletkezett.’’25 — Azon a helyen, amelyre itt utal, viszont jó érzékkel mutat rá, hogy a keresztnévi eredetű szólítónevek ragadványnévi szerepkörben való nagyarányú elterjedése jellemző antropo- nímiai sajátsága Göcsejnek és Hetésnek, s „ez a jelenség is, mint a sok keresztnévi (becézőnévi) eredetű vezetéknév ... rendszerszerűen a szé- kelységnél figyelhető meg” 167. Magam úgy gondolom, hogy az ilyen eredetű vezetékneveknek 13, illetőleg 8,2 százalékos említett részesedése is magas arányszámnak tekinthető, így a székely névanyaggal való összevetés nemcsak a ragadványnevek, hanem a vezetéknevek vonatkozásában is érvényes, s ez a körülmény még többet sejtet a szóban forgó összefüggésről.

Örömmel olvashatunk a vezetéknevek fejezetében arról is, hogy a szerző nem mond le véglegesen e vidék név- és családtörténetének a vizsgálatáról sem, s Markó Imre Lehellel együtt vállalkozni kíván arra, hogy megírja e területnek a török megszállás utáni településtörténetét a vezetéknevek (személynevek) tükrében.

2.1.2. A keresztnevekről szóló fejezet megterhelésük vizsgálatával kezdődik. 383-féle (166 férfi és 217 női) keresztnév gyűlt össze; egy férfinéven 138,9, egy női néven 110,7 személy osztozik, tehát itt is több nevet használnak a nőkre vonatkoztatva. (A későbbi vizsgálatból azonban kiderül, hogy a férfinevek választékaránya növekvő, a nőieké pedig csökkenő tendenciájú). A keresztnevek községenkénti megterhelésének kutatása meggyőzően mutatja, hogy — szemben a vezetéknevekével, amely településtörténeti, migrációs okokkal, továbbá az egyes családok erőteljesebb vagy gyengébb szaporodásával áll

187