Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)
Szemle - T. Mérey Klára: A Nagykanizsai Thury György Múzeum jubileumi emlékkönyve 1919–1969
bemutatja a múzeum gyűjteményanyagának gyarapodását, a helytörténet és az iparművészet, a régészet, a numizmatika, a természettudomány, a képzőművészet és a történeti gyűjtemény értékeit, majd a múzeum-vezetés mechanizmusába is betekintést nyújt azzal, hogy ismerteti a kiállítható tárgyakkal kapcsolatos leltározási és tudományos leíró karton készítési munkálatokat. Bemutatja a múzeum segédgyűjteményét, az adattárat, a fényképtárat, szak- könyvtárat és vázolja az állagmegóvás terén végzett nehéz munkálatokat, amelyeket csupán más múzeumok támogatásával tudtak megfelelően biztosítani. E tanulmányból, — amelyben a szerző még a személyi és anyagi ellátás, a tudományos és népművelő munka helyzetéről is képet ad — egy heroikus munka nehézségei és eredményei bontakoznak ki. A szerző nem kendőzi el a nehézségeket, de egyidejűleg — a sorok között — bemutatja azt is, miként' sikerült ezeken úrrá lenni. A Múzeumbarátok lelkes Köre és az igazgatók ügyszeretete leküzdötte a munka elé háruló akadályokat és egy közszeretetben és köztiszteletben álló intézmény képét állítja az olvasó elé. A kötet következő tanulmányában Centiemé Wilhelmb Gizella a kanizsai vár metszetábrázolásainak típusait vizsgálja és mutatja be szép képanyaggal. Kanizsa XVI—XVII. században készült vármetszeteinek jellegzetes vonásait részint az 1569. évi hiteles váralaprajzzal, részint a korabeli várábrázolási típusokkal veti egybe és mutatja be a szerzőtől már megszokott körültekintéssel és jó történetkritikai érzékkel. Eperjesi István tanulmánya: „Az vitéz Turi György haláláról” szóló vitézi énekkel foglalkozik, tisztázza névtelen szerzőjének hovatartozását, elemzi sti- lisztikailag a költeményt, és foglalkozik a hősnek és a róla szóló költeménynek a költő Zrínyi Miklós munkáira gyakorolt hatásával is. A múzeum névadó hősének bemutatását is célzó tanulmányt Nagykanizsa XVIII. századi helyzetének jogászi alapossággal történő bemutatása követi, amikor is Degré Alajos a város e századi önkormányzatát ismerteti levéltári kutatások alapján. Sikerül tisztáznia és bemutatnia a város lakóinak jogállását és társadalmi rétegződését éppen úgy, mint örkormányzati szerveit és a tanácsválasztás mechanizmusát, továbbá a tanács akkori hatáskörét és teendőit. Különösen figyelemre méltó az a statisztika, amely az 1745—1825 között polgárrá felvettek származási helyeit mutatja be, s amely azt bizonyítja, hogy a város polgárainak száma különösen az osztrák örökös tartományokból bevándoroltakkal nőtt jelentősen a jelzett időhatárok között. A városi tanács bírói hatáskörét bemutató fejezet egyben megvilágítja Nagykanizsa XVIII. századi „hétköznapjait”, s a peres anyagból kibontakozik a városi lakosság életének egy része. Ugyanezt mutatja be a városi tanács igazgatási teendőinek leírása is, amely az 1690 óta meglevő kórház és az iskolák ügyeinek ismertetésével a város általános műveltségéről, az iparosok és kereskedők mesterségre előnyös iskola-igényéről is képet ad. Ugyancsak kanizsai témát dolgoz fel Simonffy Emil, amikor Kanizsa földesuraságával folytatott utolsó perét ismerteti. A mezővárosok úrbéri perei között is nagyon érdekes ez a processus, hiszen ezt a városi polgárságot elsősorban a kereskedelem és az ipar tette gazdaggá. A sokszínű levéltári anyagra és a széleskörű irodalmi ismeretekre támaszkodó feldolgozás egy, az ,2 Zalai Tükör 177
